Az Apokrifák jelentése
Az Apokrifák 14 könyv listája, amelyeket kihagytak a Héber Biblia kánonjából. Ebben a cikkben bemutatom ezt a 14 könyvet, röviden leírom őket, és elmagyarázom, miért maradtak ki a zsidó kánonból.
Mi az Apokrifák jelentése?
A görög „apokrif” szó egyszerűen „rejtett” jelentéssel bír. Csak a protestáns reformáció idején, évszázadokkal az Apokrifák könyveinek megírása után kezdte jelenteni a „bibliai kánonon kívüli könyveket”.
Martin Goodman megjegyzi, hogy ezt a kifejezést soha nem használták az ókorban egy külön könyvcsoport kijelölésére a kánonon kívül. Azonban néha használták az ókori világban olyan könyvekre, amelyek titkos vagy rejtélyes tanításokat tartalmaztak. Néhány korai keresztény is használta ezt a kifejezést olyan könyvekre, amelyeket hiteltelennek vagy eretneknek tartottak.
Mikor íródtak az Apokrifák könyvei?
Az Apokrifák, bár gyakran egy egységes entitásként emlegetik őket, valójában különböző könyvekből állnak, amelyeket hosszú idő alatt írtak. Valójában ezek a könyvek nagyjából i.e. 400 és i.e. 200 között íródtak. Lehetséges, hogy egyesek úgy vélték, hogy ilyen nemrég írt könyvek nem lehetnek szentírások.
Az a történelmi időszak, amikor ezek a könyvek íródtak, szintén problémásnak tekinthető. A hellenisztikus korszak Nagy Sándor halálától egészen az 1. század elejéig tartott (i.e. 323–32). Ez egy olyan időszak volt, amikor a zsidók, mind Palesztinában, mind a diaszpórában, sok görög nyelvet és kultúrát sajátítottak el.
Ennek az eredménye az volt, hogy sok zsidó új vallási szövegeket görögül írt, nem pedig héberül (emlékezzünk arra, hogy például az Újszövetség teljes egészében görögül íródott). Egyes zsidók ezeket az írásokat kevésbé autentikusnak tekinthették, mint a héberül írt könyveket.
Ismerték-e az Újszövetség szerzői az Apokrifákat?
Az Apokrifák szorosan kötődnek a Szeptuagintához, a Héber Biblia görög fordításához. Az Újszövetség összes írója a Szeptuagintára hivatkozott idézeteikben. Emiatt a Szeptuaginta főként keresztény írók hivatkozásain keresztül terjedt el a világban, nem pedig zsidó írnokok által, akik többnyire héberül írtak.
Bár Goodman írja, hogy egyetlen Újszövetségi szerző sem idéz közvetlenül az Apokrifákból, sok Újszövetségi szerző utal az Apokrifák kifejezéseire és képeire. A tudósok nem tudják biztosan, hogy ezek az írók olvasták-e az Apokrifák könyveit, vagy ezek a történetek már az 1. századi zsidó kultúra részét képezték.
Például Pál és a Zsidókhoz írt levél névtelen szerzője is hasonló képeket használ, mint az Apokrifák egyik könyve, a Bölcsesség könyve. Hasonlóképpen, a Zsidókhoz írt levél 11:35-37-ben említi egy másik könyv, a 2 Makkabeus mártírtörténetét.
Mindez arra utal, hogy az 1. századi keresztények egy részének ezek a könyvek talán kanonikusak voltak.
Ismerték-e a korai egyházatyák az Apokrifákat?
Míg az Újszövetség szerzői utalhattak az Apokrifák könyveire, több korai egyházatya ténylegesen idézett is belőlük. Az első század végén íródott 1. Kelemen például idéz a Bölcsesség könyvéből. A Barnabás levél, egy másik korai keresztény dokumentum, több más könyvből is idéz, és egy korai egyházatya, Polikárp kétségtelenül utalt egy történetre a Dániel könyvéhez hozzáadott apokrif részekből.
Ez azt mutatja, hogy a korai egyházban sokan elfogadták az apokrif könyveket szentírásként.
Ez lehet az oka annak, hogy a katolikus Bibliák külön szekciót szenteltek az Apokrifáknak. Valójában hét apokrif könyvet (Tóbit, Judit, 1 és 2 Makkabeus, Bölcsesség könyve, Sirák fia, Baruch) ugyanolyan isteni inspirációnak tekintenek, mint a katolikus Biblia bármely más részét. Ezeket az Apokrifákat és másokat alább fogjuk áttekinteni.
A katolikus Biblián kívül azonban más keresztény Bibliák nem tartalmazzák az Apokrifákat.
Zsidó nézetek az Apokrifák könyveiről
Nem teljesen világos, mikor szilárdult meg a Héber Biblia kánonja. Goodman szerint nagyon valószínű, hogy az Apokrifák írásait kezdetben sok zsidó inspirált szentírásnak tekintette.
Azonban a korai rabbinikus írások csak egy könyvet említenek – Sirák fia –, és látszólag teljesen tudatlanok a többi könyvről. Ahogy korábban mondtam, ez azért lehet, mert az apokrif könyvek csak görög nyelven voltak elérhetők, bár több könyvet arámi és/vagy héber nyelvről fordítottak görögre. Másrészt van bizonyíték arra, hogy a rabbinikus írók az apokrif könyveket ellentmondásosnak tekinthették a Héber Biblia többi részének néhány alapelvével.
Ki távolította el az Apokrifákat?
Az Apokrifák könyvei, az írás ideje és összefoglalók
Tóbit, i.e. 225-175
Ez a könyv két izraelita személy történetét meséli el: egy vak férfi nevű Tóbit, aki Ninivében él, és egy nő nevű Sarah, aki egy Ecbatana nevű városban lakik. Tóbit elküldi fiát, Tóbiást, hogy visszahozza a pénzt, amit egy másik városban hagyott. Egy Rafael nevű angyal vezeti Tóbiást Ecbatanába, ahol találkozik Sarah-val. Rafael megmenti Sarah-t egy démontól, és Tóbiás feleségül veszi Sarah-t. Visszatérnek Tóbithez, aki csodálatos módon meggyógyul vakságából.
Judit, i.e. 100 körül
Judit, egy zsidó özvegy, elcsábít egy asszír tábornokot, aki ostromolja a városát. Miután megkedveltette magát vele, megvárja, amíg a tábornok berúg, majd lefejezi őt, megmentve ezzel Jeruzsálem fővárosát a teljes pusztulástól.
Eszter, i.e. 115 körül
Bár Eszter héber változata kanonikus, a görög fordítás hat szakaszt ad hozzá. Eszter története egy izraelita nőről szól, aki megmenti népét egy Izrael-ellenes perzsa összeesküvéstől. A kanonikus történet nem említi Istent. Azonban a hozzáadások több mint 50 alkalommal említik Istent, és beszélnek a főszereplők belső gondolatairól is.
Bölcsesség könyve, i.e. 50 körül
Ez a könyv a bölcsesség fontosságára összpontosít, mind az emberek, mind Isten vonatkozásában. Lehetséges, hogy befolyásolta János evangéliumának híres prológusát, ahol a bölcsességet a „Szó” helyettesíti.
Sirák fia vagy Ecclesiasticus, i.e. 200-175
Ez az egyetlen Apokrif könyv, amelynek ismerjük a szerzőjét, Jézus, Sirák fia. Tudjuk ezt azért, mert unokája, Ben Sira Jeruzsálemből lefordította az eredeti héber dokumentumot görögre, és írt egy előszót. A könyv teljes egészében etikai tanításokra épül.
Baruch, i.e. 200-100
Baruch elmélkedéseket tartalmaz egy zsidó írótól a babiloni zsidó száműzetésekről. Teológiát és bölcsességről szóló gondolatokat tartalmaz.
Azariás imája és a három szent gyermek éneke, i.e. 1. század
Ezek görög hozzáadások Dániel héber/arámi könyvéhez. Az első rész Azariás imája, aki Dániel barátja (Abednego néven ismert Dániel 1:6-7-ben), míg ő, Sidrák és Misák a tüzes kemencében vannak. A második rész az angyali alakról beszél, aki a kemencében van velük. A harmadik rész egy himnusz Isten dicsőítésére, hogy megmentette őket.
Zsuzsanna története, i.e. 333-160
Egy másik görög hozzáadás a Dániel könyvéhez. Egy Zsuzsanna nevű férjezett nőt két idős férfi lát fürdeni. Vágyuktól hajtva odamennek hozzá, és szexet követelnek tőle. Ő visszautasítja, és a férfiak letartóztatják őt, hamisan állítva, hogy egy fiatal férfival lépett szexuális kapcsolatba.
Mikor éppen kivégeznék, Dániel próféta közbelép, és követeli, hogy kérdezzék ki a vádlókat. A férfiak csalása kiderül, és helyettük őket végzik ki.
Bel és a Sárkány története, i.e. 200-100
Ezek is görög hozzáadások a Dániel könyvéhez. Ebben a babiloni király ragaszkodik ahhoz, hogy az ő Bel istene, egy bálvány, valóban isten, mivel minden nap megeszi és megissza a neki felajánlott ételeket. Dániel nem ért egyet, és felfedezi, hogy Bel papjai eszik és isszák az áldozatokat.
A sárkány történetében van egy valódi állat, egy sárkány, amit a király istennek tekint. Dániel megígéri, hogy megöli kard nélkül, és mérgezett étellel meg is teszi, bizonyítva, hogy a sárkány nem isten.
Manassé imája, i.e. 1. vagy 2. század
Rövid ima, amelyet Manassé, Júdá királya mondott. A Héber Bibliában ez a király bálványokat imád, majd az asszír király fogságába kerül. A fogságban kegyelemért imádkozik – ez az ima állítólag az ő tényleges imája –, és amikor szabadon engedik, abbahagyja a bálványimádást.
1 Makkabeus, i.e. 100 körül
Ez a Makkabeus-felkelés története a Szeleukida Birodalom ellen, amelynek királya, IV. Antiochus Epiphanész rendeleteket adott ki, hogy a zsidók felejtsék el a zsidó kultúrát, és fogadják el a görög nyelvet és kultúrát.
2 Makkabeus, i.e. 150-100
További történetek a Makkabeus-felkelésről IV. Antiochus Epiphanész király ellen. Az események a Szeleukida Birodalom vereségével zárulnak Makkabeus Júdás, a makkabeusok vezetője által.
1 Ezdrás, i.e. 2. század
A Héber Ezsdrás könyvének Szeptuaginta fordítása. Nagyon hasonló a héber Ezsdrás-Nehemiás könyvéhez, bár a Nehemiás történeteket eltávolítják, és néhány anyagot hozzáadnak.
2 Ezdrás, i.sz. 70-218
Az egyik sok apokaliptikus zsidó könyv közül, amelyeket az 1. és 3. század között írtak. A szerző azt állítja, hogy ő Ezsdrás, egy írnok és pap az 5. századból, bár nem lehet az.
Következtetés: Az Apokrifák
Mi az Apokrifák? Az Apokrifák 14 könyvből állnak, amelyeket végül kizártak a bibliai kánonból.
Miért hagyták ki ezeket a könyveket a legtöbb Bibliából?
Számos ok van. Kései írásuk dátuma miatt talán túl frissnek tűntek ahhoz, hogy szentírásnak tekintsék őket. Ezenkívül az a tény, hogy görögül íródtak, elidegeníthette néhány zsidó gondolkodót, akik esetleg azzal is szembesültek, hogy ezek a tartalmak ellentmondanak a korábbi zsidó tanításoknak.
Elfogadják-e a keresztények az Apokrifákat?
A legtöbb keresztény Biblia kihagyja az Apokrifákat. A katolikus Bibliák azonban saját szekciót adnak nekik. Míg a katolikusok ösztönzik az embereket, hogy olvassák ezeket a könyveket, hangsúlyozzák, hogy nem tekinthetők isteni inspirációval rendelkező szentírásnak.