​Milyen hatással van a gyerekre a szülők kiabálása? Hogyan beszéljünk vele vita nélkül?

2020. október 18., vasárnap




A gyermeknevelés nagyon szép dolog, de sajnos sok stresszel is jár. A szülőknek sok türelemre, kitartásra és ismeretre van szükségük, mert ellenkező esetben a gyereknevelés sokkal nehezebb.

Amikor egy szülő csak kiabálással tudja elérni azt, hogy a gyermeke hallgasson rá akkor valami nincs rendben. Az amerikai kutatók által végzett kísérletek kimutatták, hogy a gyerekkel történő örökös kiabálás, veszekedés negatív hatással van mentális fejlődésére. Ebből kifolyólag a gyerek agresszívvá és bizonytalanná válhat.

Hogyan befolyásolják a gyereket a kiabálások:

1. Az őseink akkor kiabáltak amikor a közeli hozzátartozókat figyelmeztették a közelgő veszélyre.

Amikor kiabálsz a gyerekre, függetlenül a korától, akkor a stressz hormon azt jelzi neki, hogy védd magad, vagy szaladj.

2. A szülők örökös kiabálása magatartási zavarokat okozhat az iskoláskorúaknak.

Ezek a tanulók abbahagyják a tanulmányaikat, konfliktusba kerülnek a társaikkal, hazudni kezdenek a szüleiknek. A kiabálások és a szemrehányások miatt a gyerek visszahúzódó lesz, kezdi azt gondolni, hogy ő nem értékes, őt nem szeretik. Ezeket a traumákat amiket a szülők okoznak a viselkedésükkel a gyerek nem tudja öleléssel, szeretettel viszonozni a szülőnek, még akkor sem, ha azok belátják tévedtek.

Miért kiabálnak a szülők a gyerekre? Két okból:

1. Azért mert elveszítik a kontrollt a saját maguk érzelmeik fölött, megengedik azt, hogy a stressz uralkodjon rajtuk, ezután pedig minden negatív dolgot a gyerekre vagy a közeli hozzátartozójukra zúdítanak.

2. Azért mert lemásolják a saját szüleik viselkedését, akik ugyanígy kiabáltak a gyerekeikre. Ha egy családban minden probléma kiabálással volt megoldva akkor a gyerekben megmarad ez és ő is meg fogja ismételni a szülei hibáit.

Hogyan próbáljunk nem kiabálni a gyerekre?

– Gondoljunk arra, hogy mi késztet minket, kiabálásra. Hosszú ideig készülődik a gyerek iskolába menet előtt? Vagy zajt csinál? Lehet, hogy az ok nem is a gyerekben keresendő, hanem a szülő lelkiállapotában. Abban, hogy mennyire feszült vagy mennyire szétszórt.

– Próbáljuk meg kerülni a vitákat, ne siessünk kiabálni, inkább szívjunk mély levegőt majd fújjuk ki, ismételjük meg ezt néhányszor vagy menjünk ki a szobából.

– Ne legyenek túl nagy elvárásaink. Azt vártuk, hogy a gyerek egyedül pakolja be az iskolástáskáját, de ez nem így történt? Nagy butaság a gyereket hibáztatni, hiszen ő még csak gyerek.

Ne feledjük: mi vagyunk a példa a gyerekeink számára, ami azt jelenti, hogy a gyerek azt a viselkedést fogja lemásolni és továbbadni a saját családjának amit tőlünk lát.

OSZD MEG másokkal is!

Forrás: bidista.com


Megtekintések száma: 25389





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet