Milyen lenne a Vénusz felszínén sétálni?

2016. november 14., hétfő




A tudósok szerint egy igazi égő pokol, ahol 460 Celsius fok felett van a hőmérséklet, és mérgező szén-dioxidból állna a légkör 99%-a. De vajon mit tapasztalnánk, ha a Vénusz felszínén sétálhatnánk?

A Vénuszt sokan gondolják a Föld ikertestvérének, mert mérete, felépítése, és kőzeteinek arányai is nagyjából azonosak. Azonban a hasonlóságok sora ezzel vége is szakad.

A Vénuszt jelenleg egy kietlen, és meleg helynek ismerjük, egy kopár, perzselő pusztaságnak. De vajon gondoltunk-e már bele abba, mekkora a hőség ott, és milyen is lenen a bolygó felszínén állni?

Merő képtelen gondolat, igaz? Hiszen a Vénuszon olyan különleges és életidegen körülmények uralkodnak, hogy jelenlegi ismereteink szerint ha aligha él meg bármi is a felszínén.

A jövőben az emberiség azonban képes lehet kifejleszteni egy olyan speciális űrruhát, mellyel el lehetne boldogulni a planéta felszínén. De vajon mit éreznénk ott, és mik lennének az első tapasztalataink?

A bolygó felszínén állva először is a pokoli hőséget tapasztalnánk meg. A "levegője" nagyon száraz, és azonnali mérgezést okozna, mivel olyan üvegházhatás munkál az égitesten, amit aligha lehetne elirigyelni tőle.

A légkörben ugyanis 99.4%-ban szén-dioxid található. ha levennénk az űrruhánk sisakját, percek alatt megfulladnánk, vagy elégetne minket a perzselő hőség.

A vékony kén-dioxidfelhők miatt itt a Naprendszerben a legnagyobb az üvegházhatás, s ennek hatásaként a felszíni hőmérséklet 460 °C fölött van.

Azért is lenne ennyire pokoli melegünk, ilyen magas hőmérsékleten, ráadásul a levegő páratartalma alig 1%- lenne, ami egyszerűen elégtelen bármilyen jellegű élet jelenléte számára.

A bolygó légköre annyira sűrű, hogy alig tudnánk mozogni, és ebben a kényelmetlen, de hő védelmi szempontból életmentő űrruha sem segítene. Valószínűleg ha nem lenne űrruha rajtunk, pillanatok alatt összetörnének csontjaink és belső szerveink, ugyanis a Földinél sokszorta nagyobb nyomás uralkodik az atmoszférában.

A felszínen lépkedve hatalmas lávafolyásokat, ősi lávamedreket, és aktív vulkánokat találnánk, de nehéz lenne előre haladni a rengeteg becsapódás kráter és szakadék miatt, melyek az utunkat kereszteznék.

Időnként megnyílna alattunk a talaj, és a hasadékokból különféle kénes gázok törnének az életünkre. Olyan hely lenne a Vénusz, mintha csak a pokol egyik bugyrában járnánk.

Ha felnéznénk az égre, az sem lenne bizalomgerjesztőbb. A Földi égbolton megszokott csodálatos kék színárnyalatok helyett itt vérvörös felhőket látnánk. Ezt a légkörben található iszonyatosan magas szén-dioxid szint okoz, mely ilyen narancsos vöröses színben töri meg a nap fényét.

Időnként villámoknak is szemtanúi lehetünk, de érdemes behúzódni valamilyen hasadékba, ha épp nem tör ki belőle gáz, ugyanis a felszínt időnként erősen savas kén esők erodálják.

Ha valahogyan sikerülne egy napot túlélni a Vénuszon, akkor azt tapasztalnánk az éj leszálltával, hogy az egész bolygón koromsötét lesz. A hatalmas szén-dioxid réteg miatt ugyanis nem látszódnának a csillagok, csak egy mély, koromfekete sötétség.

De még mielőtt azt hinnénk, hogy egy napot annyira könnyű lenne valahogy átvészelni, érdemes észben tartanunk, hogy a Vénusz napjai igen hosszúak. Egy eltöltött nap a Vénuszon 5832 órából áll.

Hosszú várakozásnak kellene eltelnie tehát ahhoz, hogy lemenjen a nap, és a sötétben ülve még többet kellene várni, hogy újra felbukkanjon, ráadásul Nyugaton, ugyanis a Vénusz visszafelé forog, így nem Keleten kél a nap, hanem Nyugaton.

Sokan tartják a Vénuszt a globális felmelegedés egyik szélsőséges példájának, és arra figyelmeztetnek, hogy ha nem teszünk valamit a Föld megvédése érdekében, az üvegház gázok miatt a bolygónk több ezer év múlva a Vénusz sorsára juthat.

tudomány csillagászat űrkutatás vénusz


Megtekintések száma: 25679





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet