Mindannyian saját tudatunk börtönében élünk?

2016. szeptember 6., kedd




Az agyunk csak egy töredékét fogja fel a minket körülvevő világnak, valóságnak. De miért csak egy kis szeletét érzékeljük környezetünknek? Egyesek evolúciós túlélésünket magyarázzák vele, míg mások úgy vélik lényegében saját tudatunk rabjai vagyunk.

Régóta vizsgálják, hogy az agyunk miért fog fel jóval kevesebbet a külvilágból, a minket körülvevő világból, mint arra képes lenne valójában.

Agyunk szándékosan működik így, az utóbbi években rengeteg elmélet született arról, hogy mindez miért van így. Saját tudatunk börtönében bolyongunk, vagy evolúciós túlélőeszköz?

A boldog tudatlanság

Az egyik legvalószínűbb elmélet, az éppenséggel a hétköznapokhoz kapcsolódik. A Boldog tudatlanság gondolatával már feltehetőleg mindenki találkozott. Vagyis amiről nem tudunk, az nem idegesít, nem nyomaszt minket. Amiről nem tudunk tehát az nem fáj.

tudat

A legújabb kutatások úgy tűnik, némileg alátámasztják azt a feltevést, mely szerint azért nem érzékeli agyunk a teljes valóságot, mert minél többet érzékelnénk belőle, annál nyomasztóbb lenne számunkra az élet és a külvilág.

Egyfajta boldog tudatlanságba kábítja tudatunkat, méghozzá tudatosan. Ugyanis ha ez nem így lenne, fajunk nem élte volna túl az elmúlt több tízezer évet,

és vagy megrekedtünk volna az ősemberek szintjén, vagy ki is pusztultunk volna.

Egy Ausztráliában őshonos ékszerbogár fajta például majdnem teljesen kihalt, amiatt, hogy az ember megjelent a színen. évmilliókon át ugyanúgy párzott és szaporodott, azonban amikor az ember elkezdett szemetet termelni, és az üres sörös és üdítős dobozok gyakran a természetben landoltak, a bogarak nem tudták megkülönböztetni őket az igazi bogaraktól, mert a tudatos érzékelésük nem a teljes valóságot továbbította számukra.

Egy kognitív képességekkel és azok kutatásával foglalkozó tudós, Donald Hoffman szerint az emberség is hasonló tudatbörtönbe van bezárva. Egész pontosan mindenki saját tudatának a rabja.

Agyunk annyira korlátozhatja azt amit valójában érzékelünk, mintha egy két dimenzióban élő vonalszerű lény tudatosan nem érzékelné a harmadik térdimenziót.

Evolúciós előny?

Evolúciós szempontból az a lény, mely képes tudatosan fölfogni a valóságot, sohasem lesz olyan rátermett és fitt, mint az az élőlény, aki a valóság csak egy kisebb szeletét fogja fel, mely arról informálja, hogyan élhet túl.

Sok tudós összekapcsolja a tudatot, az agyi szelekciót a faji túlélési ösztönökkel.

Az emberi agy szándékosan szelektál ki bizonyos információkat, dolgokat a környezetünkből, a külvilágból, mert így próbálja megóvni belső tudatunkat az evolúciós szempontból felesleges információkkal.

vilagito-szem

Így gyakorlatilag saját tudatunk börtönében élünk, és elmondhatjuk, egyikünk sem érzékelte még meg a teljes valóságot.

Persze az is könnyen elképzelhető, hogy mint ahogy szabad és teljes tudat, úgy szabad akarat sem létezik, és valójában minden csak illúzió, és a világ teljesen máshogy néz ki, mint ahogyan azt az egyén tudata, vagy az emberiség kollektív tudata érzékeli...


Megtekintések száma: 12913





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet