Lehet, hogy közelebb vagyunk a szimulált valóság felgöngyölítéséhez, mint eddig bármikor.
Arra, hogy a világ valósi-e vagy sem, már az ősi vallási próféták, és egyes neves filozófusok is megpróbáltak rájönni.
Voltak olyanok, akik erősen kételkedtek a világ, és az univerzum valódi létezésében.
Nem mindegy, hogy mit tekintünk valójában valóságnak, ugyanis minden az érzékelésen múlik. Egyes elméletek, új irányzatok, de még kutatások, tudományos kísérletek is afelé mutatnak, hogy valami nincs rendben a világunkkal.
Olyan, mintha a valóság nem is lenne valóság, és az igazság az lenne erről a burokról, melyben élünk, hogy fizikailag nem is létezik.
Ahhoz, hogy megértsük a világ, és a világuk érzékelését, és a valóságunk mivoltát, érdemes megemlíteni Platón barlanghasonlatát.
A Barlanghasonlat Platón egyik legismertebb hasonlata, melyben a lélek ideákhoz való felemelkedését szemlélteti.
A filozófus ebben a hasonlatban a parmenidészi változatlan, állandó létezést próbálta meg kibékíteni a hérakleitoszi változással, úgy magyarázta meg a valóság és a látszat, vagyis az „egy, a világos és változatlan” és a „többféle homályos és állandóan változásban lévő” közötti különbséget, hogy elmeséli a barlang mítoszát.
Képzeljünk el egy nagy földalatti barlangot – mondja –, amelynek hosszú, széles a bejárata. Kezükön-lábukon megkötözött emberek ülnek ebben a barlangban, háttal a bejárat felé. Mivel fejüket sem tudják megfordítani, nem is látnak egyebet, mint a barlang hátsó falát.
A barlang előtt, kívül, messze a távolban nagy tűz ég, amely bevilágít a barlangba. A tűz és a barlang bejárata között egy út húzódik, olyan fallal az út mentén, amilyen fal mögé a mutatványosok szoktak elrejtőzni.
Mi csak a fal mögött mozgatott bábut látjuk, de a mutatványosokat nem. A figurák, különféle alakok árnyképe vetül rá a barlangra, így a barlangban élők azt gondolják, hogy az a valóság. vagyis talán nem is magukat a dolgokat látjuk a felvetés szerint, hanem azoknak csak az árnyékát. Minden megszülető gondolat, terv, álom csak tökéletlen árnyképe annak, amit kigondolunk?
Visszakanyarodva a kérdéshez: sokak szerint a paranormális jelenségek nem mások, mint egyfajta rendszerhibái, furcsaságai a szimulációnak, melyben élünk.
Mintha egy hatalmas Mátrixban élnénk, csak itt nincs Zion. Mi csak a szimulált világegyetemen belül létezünk, és nem tudunk ezen kívül manifesztálódni, azaz testet ölteni.
Virtuális leíróműveletek egész sorából állunk, és életünk predesztinált, azaz megjósolható, sőt, kiszámítható.
A jósnők, nagy próféták is ennek az előre megírt világnak a bizonyítékai. Hiszen ez megmagyarázná a képességüket. Csak akkor láthatjuk a jövőt, ha az valamilyen úton-módon megtekinthető, hozzáférhető egy rejtett módszerrel.
A szellemek korábbi kódok, személyiségek kivetülései lehetnek, olyan rendszerszintű anomáliák, melyek talán túlterhelés, talán más dolgok eredményeként jöttek létre.
Feltehetően soha nem álltunk ennyire közel a szimulált világ leleplezéséhez. Hiszen ma már komoly emberek, milliárdosok is foglalkoznak a kérdéssel, hogy megfejtsük: szimulációban élünk-e, vagy sem…
OSZD MEG másokkal is!