Az élet nagyon is megkülönböztethető állapot a haláltól. De vajon valahol, egy másik elemi szinten nem lehet a halál és az élet egy teljesen ugyanolyan állapot? Mi van, ha egyáltalán nem ismerjük a világunkat, és annak törvényszerűségeit, és valójában az élet, és a halál is csak egy fogalom, egy állapot, mely nem más, mint egy illúzió?
Mit jelent élőnek lenni?
Gondoljunk egy pillanatra bele abba, hogy az univerzum egy hatalmas szeméttelep, ami lassan igazi rendezetlen, és kaotikus szemétdombbá válik, ahogyan megtelik mindenféle típusú szeméttel. Mivel ezeket senki nem rendezgetni, hamar nagy lesz az összevisszaság.
Mi is tesznek az élő dolgok? Megpróbálnak a „működésük” során rendet teremteni ebben a káoszban azzal, hogy a számukra szükséges dolgokat használják fel a szemétdombból, azaz az univerzumból. Így kezd visszarendeződni a világegyetem egy rendezettebb formába.
Pont ugyanezt teszi egyetlen sejt, legyen az bármilyen sejt. Ha jobban megvizsgálunk egy sejtet, akkor rájövünk, hogy kifejezetten érdekes a felépítése.
Nem áll ugyanis egyetlen olyan elemből sem, ami él. Gyakorlatilag a sejt nem egy élő dolog, hanem egy élőnek tűnő dolog. Olyan folyamatok nagy egésze, melyek együtt azt a látszatot keltik, mintha az a sejt élne, de gyakorlatilag egy robot.
Mintha egy miniatűr robot lenne. Van egy sejtfala, melyen keresztül „táplálkozik”, szervei, melyekkel növekedik, és képes továbbfejlődni.
Hihetetlen belegondolni, de tényleg így van: a sejtnek egyetlen része sem élő, vagyis csak halott alkatrészekből áll.
Minden ugyanabból a halott anyagból van
A komplexitás kérdését boncolgatva érdekes tény, hogy a világon minden, azaz MINDEN ugyanabból az anyagból épül fel. Csillagporból, ősi részecskékből, melyek az univerzum keletkezésekor formálták a bolygókat, csillagokat, galaxisokat.
Vagyis mindannyian ugyanabból vagyunk. Minden élőlény, ember, és állat halott anyagból van, melyet az univerzum bizarr törvényei mozgatnak.
Ez felveti a legérdekesebb kérdést is az ügy kapcsán: talán a halál és az élet is csupán illúzió. Talán meg sem halhatunk igazán, hiszen soha ne is voltunk élők.
Ha ugyanis meghalunk, akkor az atomjaink, a minket alkotó anyagok később egy másik anyag részeiként épülnek be a világegyetembe. Talán több ezer év múlva egy szikla részecskéi leszünk, vagy egy másik élőlény sejtjeibe épülünk be.
Ily módon, ebben a tekintetben sohasem halunk meg, mert igazán soha nem is voltunk élőnek tekinthetők.