Ez sokmindent megváltoztathat…
Úgy tűnik, sikerült azonosítani a körzetet, ahol a mohácsi csata kutatásának egyik kulcspontja, a középkori Földvár falu feküdt. Ez az a viszonyítási pont, ahonnét az ütközet főbb helyszíneit meg lehet határozni, az akkori környezeti adottságok pedig érthetővé teszik a magyar haditervet.
A mohácsi csata részleteit ezernyi legenda, félremagyarázás, tudálékosság, dezinformáció, szubjektív értékelés homályosítja: ma már az ütközet pontos helyszínére is több mint tucatnyi megoldás kínálkozik. A káoszt nem a múlt köde idézte elő, így van ez a kezdet kezdetétől, például a csata után egyesek széltében-hosszában terjesztették, hogy fényes magyar győzelem született.
Persze érthető a számtalan narratíva. A kortársak érzékelték, hogy nagyon komoly, talán sorsdöntő harc zajlott 1526 nyarán az Oszmán Birodalom és a Magyar Királyság között. Ám az csak később és lépésenként realizálódott, hogy az augusztus 29-én megvívott mohácsi ütközet az egyik legnagyobb nemzeti tragédiánk bevezetője, hosszabb távú hatásaként megszűnt a középkori magyar állam.
A Bölcsészettudományi Kutatóközpont és a Pécsi Tudományegyetem (PTE) konzorciuma 2018 elején indította el a „Mohács 1526–2026: Rekonstrukció és emlékezet” című projektet, amelynek célja, hogy történetileg hiteles és méltó alapot nyújtson az 500. évforduló megemlékezéseihez. A több tudományágat egyesítő kutatócsoport legújabb eredményei végre megválaszolni látszanak az egyik legalapvetőbb kérdést: hol zajlott a mohácsi csata?
A részletekről Dr. Pap Norberttel, a kutatás pécsi vezetőjével, a PTE TTK Földrajzi Intézetének tanszékvezető egyetemi tanárával beszélgettünk.
Igaz leírás
Magáról a csatáról számos kortárs (és persze későbbi) beszámoló maradt fenn úgy a keresztény, mint oszmán oldalról. A történeti források közül messze a legértékesebb egy szemtanú, Brodarics István Igaz leírás a magyaroknak a törökökkel Mohácsnál vívott csatájáról című műve.
Nemcsak azért, mert II. Lajos király kancellárjaként személyesen vett részt a csatában, hanem mert a humanista igényességgel megírt beszámoló céljául tűzte ki, hogy véget vessen a már akkor is nagy számban terjedő hamis híreknek és kommentároknak. Már a munka címében is erre utal az „igaz leírás”. Ami viszont témánk szempontjából a legfontosabb:
Brodarics a csatatér és a környező vidék topográfiájának részletes leírásával igyekezett saját hitelességét alátámasztani. Hogy mindenki számára világos legyen, ő tényleg ott volt, nem a levegőbe beszél
– emeli ki a 24.hu-nak Pap Norbert.
Földvár a csata kulcsa
Az elmúlt félezer évben a környezet rengeteget változott. A kutatócsoport a közelmúltban azonosított két, Brodarics által említett fontos pontot, egy mára betemetődött nagy árkot, valamint azt a mély mocsarat, amelybe sokan belevesztek a csata végén. Egy másik felfedezésük a Törökdomb, az oszmán győzelmi emlékmű volt – itt írtunk ezekről bővebben.
Csakhogy még mindig hiányzik egy kulcspont, egy bizonyos Földvár nevű falu, amelynek határában a török ágyúk álltak, és amelynek templomát a magyar seregből is látta Brodarics.
Ha Földvár megvan, a csata helyeinek megállapítása szinte már gyerekjáték, a források alapján innen lehet kimérni a szemben álló két sereg csapatainak helyét, mozgásának irányát.
A falu jelentőségét mutatja, hogy jó évszázada folyik a hajsza Földvár megtalálásáért, és a vita a különböző jelöltek fölött. Eleddig vagy 16 különböző helyszínen azonosították már, nagyjából a mai Majs, Nagynyárád, Sátorhely és Udvar település alkotta négyszög körzetében.
Ott vannak a településnyomok, ahol „bemérték”
A Fodor Pál és Pap Norbert vezette kutatócsoport tovább dolgozik. A kutatók most írott források, történeti térképek, a térség gazdasági szerkezetének, tájhasználati változásainak és a földrajzi telepítő tényezőknek az elemzésével, térinformatikai modellezéssel, valamint távérzékeléssel kezdte újra a munkát. A kutatást összefoglaló, A mohácsi síkon fekvő Földvár település című dokumentumot ide kattintva olvashatja el, most csak a lényeget emeljük ki.
Eszerint a legvalószínűbb, hogy a középkori falu valahol Sátorhely község mai közigazgatási területén belül állhatott a jelen településtől délre, a Borza-patak mentén. Az 1526. évi csata után ugyan pusztásodott, de lakói újratelepítették, majd 1704-ben, a rác- és kurucdúlások következtében néptelenedett el véglegesen. Végül ugyanezen a birtokon, a XVIII. század második felében, a mai Sátorhely község belterületén alakult ki az az állattenyésztő birtokközpont, amelynek a nevében Földvár neve még jó ideig élt.
A falu helyét először közelítéssel határoztuk meg, tehát hogy hol kell rá számítani. Aztán nem kis meglepetéssel fedeztük fel, hogy abban a meghatározott térségben, sávban tényleg volt egy középkori település, amit 1967-ben részben már ki is ástak, de akkor nem tudták mire vélni
– mondja Pap Norbert. Hozzáteszi, a Földvár-kérdés ezzel még nem zárult le, sok vizsgálatra lesz még szükség a tisztánlátáshoz. A vita ugyanakkor alábbhagyott, mintha kifulladt volna.
Készültek a túlerő ellen
A terep főbb elemeinek ismeretében és a történeti források alapján a szakemberek felvázolták a csata valószínűsíthető menetét is – a továbbiakban a kutatócsoport összefoglalójából idézünk.
II. Lajos királyunk haderejének fő fegyverneme a páncélos nehézlovasság volt, a csatateret is ennek megfelelően választották ki. Azt remélhették, hogy egy megfelelő időben indított, elsöprő páncélosroham eldöntheti a csatát – a tűzfegyvereknek a keresztény oldalon nem szántak döntő szerepet.