A német zöldek vezére, egy bizonyos Robert Habeck, aki ma állítólag Németország második legnépszerűbb politikusa, és aki többek között ezeket a gondolatokat vetette papírra még „filozófusként”:
„A hazaszeretettől mindig hányingerem volt. Soha nem tudtam mit kezdeni Németországgal, és máig sem tudok.”
Ezt az embert egyre többen emlegetik úgy, mint Németország következő kancellárját.
Ez elsőre talán különösnek tűnik, pedig nem az…
Ez szükségszerű következménye magának Merkelnek…
Merkel már remegési rohamokat kap nyilvános rendezvényeken a német himnusz hallatán – talán a lelkiismeret spontán ördögűzési rítusát látjuk ilyenkor csupán…
De vajon lesz-e valaha is ilyen ördögűzési rohama egy olyan embernek, aki hányingert kap a hazaszeretettől, és semmit sem tud kezdeni Németországgal?
Nem, biztosan nem lesz.
Ez az ember az elmúlt száz év szükségszerű végeredménye.
Vagy végterméke.
A hazaszeretetnek, az önazonosságnak, magának a hazának és az önfeláldozásnak pedig innen és az ő ellenében kell elölről kezdenie.
Különben Németország, és vele egész Nyugat-Európa el fog veszni…