A tudomány jelen állása szerint az univerzum keletkezésekor, 13,7 milliárd évvel ezelőtt egyenlő mennyiségben képződött anyag és antianyag. Azonban az antianyag később rejtélyes módon felszívódott, és mérhetetlenné vált. Most mégis áttörésről számolhatunk be.
Az anyagnak létezhetett valamilyen előnye fizikai és kvantumfizikai értelemben az antianyaggal szemben.
Ugyanis ha ez nem így lett volna, akkor elméletileg a világegyetem ma is egyenlő arányban tartalmazna anyagot és antianyagot.
Viszont nem ez a helyzet. Sőt, ma az antianyag gyakorlatilag kimutathatatlan, és csak bizonyos közvetett érések utalnak a létezésére, és arra, hogy régen, az ősrobbanás pillanatában nagyon is sok volt belőle.
Most azonban áttörést értek el a kutatók, ugyanis először sikerült mérni, méghozzá nagy pontossággal egy antianyag optikai spektrumát.
Az antianyagatomok tulajdonságainak precízebb mérésére volt szükség, és arra, hogy összehasonlítsák őket anyagatomok tulajdonságaival.
Ez olyan hullámok speciális mintázata, amelyeket az atom elnyel vagy kisugároz, amikor elektronjai gerjesztett állapotba kerülnek, vagy visszazuhannak onnan az alapállapotba.
Elméletileg minden szubatomi részecskének, mely megfelel a „sablonnak”, létezik egy azonos tömegű, ellentétes töltésű tükörképe.
Amikor bizonyos okokból ezek találkoznak, kölcsönösen oltják ki egymást, energiát felszabadítva ezzel, amit mérni lehet.
Amikor az antihidrogén-atomot energiával gerjesztik, az elektron magasabb energiaszintű pályára kerül. Amikor viszont az elektron „visszazuhan” egy alacsonyabb energiájú állapotba, a két szint közötti energia különbségét egy foton formájában sugározza ki.
Gyakorlatilag ezt a különleges színképet mérték meg most sikeresen, így hatalmas löketet adva az antianyag kutatásnak.
Rájöhetnek, hová tűnt, mi lett vele.
Ha így halad a tudomány, és újabb méréseket leszünk képesek végezni, közelebb juthatunk ahhoz a kérdéshez, hogy az antianyagnak milyen pontosabb jellemzői vannak, és voltak hajdanán, az univerzum keletkezésekor.
Az is kiderülhet, milyen hátrányokkal rendelkezhetett az anyaggal szemben, ez pedig segíthet megérteni az ősrobbanás hatásmechanizmusát is.