Egy 2015-ös NASA jelentés megdöbbentő dolgokat állít.
Lehet, hogy 2015-ben olyan dologra derült fény a NASA szakemberei előtt, mely sok mindent megváltoztathat arról a képről, ami az emberek fejében kialakult napjaink űrutazásával kapcsolatban.
Egy akkori jelentés ugyanis azt állítja, hogy az oroszok képesek voltak létrehozni egy olyan technológiát, melynek segítségével a Szaturnuszra tudtak utazni, méghozzá az idő és a távolság „lerövidítésével”.
A tanulmány, ami egyben számtalan, a CIA berkein is keresztülhaladó dokumentumot tartalmazott, arról is írt, hogy az oroszok ezt az egészet energiaportálok létrehozásával érték el.
Állítólag már a hidegháború óta folyamatosan kísérleteztek ezzel, és ezért maradtak végül némileg alul az űrversenyben.
Valójában szándékos megtévesztés volt. Az első emberrel, Gagarinnal a világűrben bár beelőzték Amerikát, váratlanul tudósaik olyan dolgot fedeztek fel, ami után minden más másodlagossá vált.
Ugyanis egy olyan technológiát találtak ki, mely segítségével, ha sikerül megvalósítaniuk, sokkal messzebb juthattak a Holdnál, és ezt nagyon jól tudták.
Megmaradt az űrverseny látszata, és a próbálkozások, de a valóságban a háttérben az orosz űrügynökségek kapacitásának 90%-a erre a titkos projektre ment el.
Olyan interdimenzionális kapukat álmodtak meg a fizikusok, melyeket a kvantumfizika törvényszerűségeinek segítségével nyitottak volna meg a téren, és tartottak volna nyitva úgynevezett antianyaggal.
Az így „kitömött” lyukon egy kisebb szonda és űrhajó is átfért, és ha átjutott, a tér egy másik pontján jutott ki. Eleinte nem tudták az első kísérletek során, hogy hová kerülnek a beküldött tárgyak, és képtelenek voltak optimalizálni, szabályozni a dolgot.
Rengeteg szonda veszett oda, ezeket a költségvetésben rejtetten le tudták „írni”.
Voltak azonban olyan elveszett tudósok, akik a történelem folyamán soha nem kerültek elő. Állítólag őket használták a kezdeti emberes missziók során egyfajta önkéntes kísérleti alanyként.
A legtöbbjük soha nem tért vissza, de megfelelő információkat küldtek vissza ahhoz, hogy az oroszok rájöjjenek, hogyan lehet befolyásolni a dimenzió portált, hogy pontosan hol is „végződjön” a másik vége.
A NASA titkos jelentése nem csak említést tesz ezekről a kísérletekről, melyeket később a NASA is megpróbált kivitelezni, de ajánlásokat, szakvéleményeket is felvonultatott a dologgal kapcsolatban.
Az orosz kutatások egészen az ősi civilizációkig nyúltak vissza. Tisztában voltak ugyanis vele, hogy azok a mendemondák és régi legendák igazak, melyek különféle a túlvilágba, vagy egyéb nem evilági helyekbe vezető kapukról írnak, valójában egy fejlett technológia ősi leírásai voltak.
A kutatások megállapították, hogy ilyen portálok minden nap nyíltak és nyílnak a Föld mágneses mezejének hatására, a Föld mágneses mezejében.
Az oroszok arra is rájöttek, hogy a legtöbb portál a Föld és a Nap mágneses mezejének a találkozásánál nyílik, a Földtől több millió kilométerre.
A matematikai geometria, és a kvantumfizika felhasználásával különféle portál prototípusokat építettek, melyek kijuttathatók voltak az űrbe, pontosan arra a helyre, mert tudták, hogy ezen portálok kozmikus utazásokra használhatók.
A természetes módon nyílt portálok ugyanis csak rövid ideig voltak nyitva, és mivel gyakran létrejöttek és megsemmisültek, nem volt garancia rá, hogy onnan vissza lehet térni.
Egy csillagkapuhoz hasonlító szerkezetet kellett kijuttatni az űrbe, arra a pontra. Ez emésztette fel az oroszok űrprogramjaira szánt költségvetés 95%-át.
A jelentés ír még arról is, hogy az orosz kormány arra is parancsot adott, hogy egy kvantum teleportációs rendszeren kezdjenek el titokban dolgozni a legtehetségesebb orosz tudósok.
Az egyik cél a Szaturnusz volt, de arról nincsenek információk, hogy miért pont ez az égitest.
A mesterséges csillagközi portálon át több olyan utazást is végrehajtottak, de arról nincsenek információk, hogy valaha vissza is tértek volna. Akadnak olyan információk, melyek szerint az oroszok egy olyan csillagközi űrprogramot indítottak, melynek keretében a mélyűr sötétjében kutattak idegen világok után, energiaportálok segítségével.
Így a távolságot és az időt leküzdve számtalan olyan bolygóra akadhattak, mely kedvező lehetett az élet számára, és arra, hogy ott akár bázisokat hozzanak létre.
Számos olyan forrás nélküli, kétes eredetű, de valódinak tűnő kép látott napvilágot ezekről a missziókról, melyeken állítólag valódi portálok láthatók az űrhajók ablakában, vagy az égen, miközben egy űrsikló halad felé.
OSZD MEG másokkal is!