Sokkoló állítások következnek, melyek után merőben máshogy fogsz viszonyulni egyes dolgokhoz.
Tudtad, hogy világszerte számos piramis nagyjából ugyanazon sémára, mondhatni kaptafára épült? A világtörténelem folyamán ezeket a népeket sok esetben nem csak a távolság, de az idő is elválasztotta egymástól.
A piramisok építésében mégis valahol egységre talált az emberiség kollektív tudata, ami nem lehet véletlen.
Nem csak Egyiptomban, és a Maják ősi földjén, de Kazahsztánban és Szudánban is léteznek több ezer éves ősi piramisok.
Ezek ősi sírhelyek voltak, ez tiszta sor. Legalábbis a modern tudomány ezt állítja. Valójában azonban nem lehet tudni, milyen egyéb célt szolgálhattak még. Ráadásul a világszerte ismert piramisoknak csupán elenyésző százaléka funkcionálhatott sírhelyül. Mire szolgálhattak tehát?
Egy orosz kutatócsoport egy bizonyos David Wilcock vezetésével megkísérelt erre rájönni úgy, hogy több tucat kísérleti piramist építettek meg, kicsiben, nagyban, és élethű másolatként számos pontján a világnak.
Amire a későbbi elemzések során rájöttek, az döbbenetes…
A piramisok ugyanis képesek valahogyan – a tudósok által nem teljesen ismert, vagy értett módon – a valóságot megváltoztatni.
Igen, jól olvastad. A piramis ráhatással van a valóságunkra, a mi fizikai világunkra, és képes azt eltorzítani, nagymértékben megváltoztatni.
David Wilcock és csapata számtalan piramist modellezett le, és épített meg, minden esetben alaposan áttanulmányozva azokat az ősi technikákat, és a csillagászatilag helyes tájolásokat, geometriát és egyéb számításokat, melyek alapján annak idején létrehozhatták ezeket az építményeket.
Mindent tökéletesen akartak újra alkotni, hogy az ősi piramisok pontos másolatát hozhassák létre, de még így is tévedtek, és nem voltak olyan pontosak, mint több ezer évvel ezelőtt, már eleve ez is egy érdekes rejtély.
Azonban a piramisok átvizsgálása és megfigyelése során megdöbbentő dolgokat észleltek. Mégpedig azt, hogy a piramisok felett az ózonréteg minden esetben megvastagodott. Nem egy statisztikailag elhanyagolható százalékban, hanem egy a véletlennel már nem magyarázható arányban.
A piramisok közelében nem csak a földrengések szűntek meg, vagy csökkentek minimális számra – szintén statisztikai véletlennel nem magyarázható okokból – hanem a piramisban tárolt magok lettartama is drasztikusan megnőtt.
Ezt korabeli feljegyzések is alátámasztották. Az 1-5 napon át a piramisokban tárolt magok legalább 20-100%-kal tovább voltak elvethetőek.
A piramisok közelében sokkal hamarabb képesek voltak a betegségekkel vagy sérlésekkel küzdő emberek gyógyulásnak indulni, ezért a tudósok azt is feltételezik, hogy egyfajta szövet regeneráló hatása is lehetett ezeknek a piramisoknak.
És ez még nem minden, ugyanis a Dél-Oroszországban megépített tesztpiramisok körül sokkal könnyebbé vált az olajkitermelés, mivel az olaj kevésbé viszkózussá vált. Ez az arány 30%-os változást jelentett mindezt úgy, hogy más hasonlóhelyeken a környéken nem volt ilyen szerencsés a helyzet. Statisztikailag gyakorlatilag nulla volt az esélye ennek, hogy pont egy piramisnál legyen 30%-kal jobb az olaj.
Megfigyelték, hogy a piramisok belsejében a víz molekulák nagyon furcsán viselkednek. Arról van szó, hogy egyszerűen nem tudnak megfagyni, legalábbis -40 fokon még cseppfolyós halmazállapotú volt. Azonban amint mozgatták, ez a folyékony massza azonnal, néhány másodperc alatt keményre fagyott.
Azt is sikerült mérések alapján megállapítani, hogy a nano szén részecskékkel valahogyan a piramisok képesek kölcsönhatásba lépni. Ennek során különös hőmérsékleti változások egész sorát állapították meg a piramisokban, és a közvetlen közelükben.
Mindemellett bizonyos mértékben képesek voltak elektromosságot is termelni, noha nem túl jelentősen. Ez David Wilcock szerint csak akkor lehetett volna nagy hatásfokkal lehetséges, ha a kutatók reprodukálni tudták volna azt a gépezetet, ami a piramisok belsejében egykoron helyet kaphatott.
Merthogy voltak gépezetek a piramisokban, méghozzá olyanok, amik elektromos elven működtek. – állítják.
A piramisok tehát azért terjedtek el világszerte, mert képesek voltak velük az ősi népek valahogyan – talán még saját maguk által sem teljesen értett módon – befolyásolni a valóságot.
Feltehetően ez egy ősi földönkívüli technológia volt, mely a csillagászati együttállásokat és kozmikus energiákat hasznosította. Ha ennek csak a fele is igaz a piramisokról, akkor az döbbenetes, és alapjaiban újra kell gondolnunk a róluk, valamint a világ működéséről alkotott képünket.
OSZD MEG másokkal is!