Az ősidőktől kezdve velünk voltak, figyeltek ránk, ősi tudással szolgáltak. Régészeti leletek bizonyítják, hogy valaha az emberiség nem volt egyedül.
Az ősi idegenekről szóló elmélettel talán már mindenki találkozott így, vagy úgy.
A paleoasztronautika legfőbb hívei szerint az ősi időkben idegenek látogatták bolygónkat, és segítették az emberiséget a fejlődésben. Ez a segítség azonban nem volt teljesen önzetlen.
Oka volt annak, hogy segítettek nekünk, és nem hagyták magára a fejlődő emberi civilizációt, mely még gyerekcipőben járt, és roppant sérülékeny volt.
Ez az ok sokak szerint az volt, hogy valójában részben az idegenek fajnak a leszármazottai voltak az első emberek, emberfélék. Feltételezhetően egy majom és egy idegen voltak az eredeti „ősszülők”, ezért nem találjuk még ma sem azt a bizonyos közös őst a családfánk régi gyökereire visszavezetve.
Ha ez valóban így van, akkor mi emberek egy genetikai kísérlet szüleményei vagyunk, ez részben alátámasztaná, hogy miért vannak idegen eredetű, még ma is megfejtetlen részletek a genetikai kódunkban.
Valamint arra is magyarázattal szolgálna, hogy miért kezdett el egy ponton drasztikusan megnőni a majomfélék agytérfogata, evolúciós szempontból megmagyarázhatatlan módon. Erre ugyanis a tudósok nem találtak megoldást, csak homályos elméleteink vannak erre vonatkozóan, ahogyan az eszközhasználat kialakulása sem teljesen tisztázott.
Egyes feltételezések szerint idegenek tanították meg az ősi embernek a tűz használatát is. Az ember ugyanis ahogyan a többi állat sem, nem tudta, hogy mi a tűz, és hogy valamire használható.
Szép lassan az eszközhasználatot is megmutatták, és a különféle összefüggéseket ezek között a dolgok között. Egyfajta ősi felvilágosodás ment végbe a néhai ősember populáció között, nem véletlen, hogy találtak már olyan barlangrajzot, melyeken idegen, űrhajós, szkafanderes alakok tűnnek fel.
Mivel általuk lehettünk létrehozva, nem hagyhattak magunkra. A fejlődésünk kritikus kezdeti szakaszában fel kellett készíteniük mindenre minket, hogy aztán tovább állhassanak és a távolból figyelhessenek minket.
Ezek az idegenek egy nagyon ősi faj tagjai voltak, akik teremtőknek is hívták magukat. Életet, civilizációkat, fajokat teremtettek más bolygókon is, mint a Földön.
Elszórták az „élet csíráit”, majd gondoskodtak róla, hogy a megfelelő mederbe tereljék a fejlődést, és tovább mentek egy következő galaxisba.
Ősi maja régészeti leletek: a néhai maják faragásai és szobrai még ma is magyarázat nélkül vannak…
Valószínűleg nem véletlen, hogy az emberiség még nem pusztult ki, és még egyetlen faj sem kötött ki bolygónkon hódító, leigázó szándékkal.
Ezek a vérszomjas, pusztító civilizációk valahogyan szándékosan távol vannak tartva tőlünk. Egyfajta kozmikus rezervátumként működhet a bolygónk, és Naprendszerünk.
Talán létezhet egy intergalaktikus törvényi rendszer, mely a védelme alá helyezte a Földet, és kimondja, hogy az emberiség védelmet élvez, míg el nem ér egy olyan technológiai szintet, melynek segítségével meg tudja majd magát védeni az űrből érkező fenyegetésekkel szemben.
Ha ez valóban így van, az azt is megmagyarázná, miért nem bukkantunk még idegenek nyomára. Talán szándékosan ki van „ürítve” a területünk, vagy szabotálva van, hogy külső civilizációkkal vegyük fel a kapcsolatot.
A jövő űrkutatása, és a tény, hogy az ember egyre messzebbre jut a kozmoszban, felfedheti majd a titkokat, melyek az ősidőkig nyúlnak vissza…
OSZD MEG másokkal is!