Erich von Däniken és elszánt hívei egyik kedvenc helyszíne Puma Punku, ahol szent meggyőződésük szerint idegenek állították fel bázisukat tizenhétezer évvel ezelőtt.
Ez persze aligha igaz, hiszen ma már pontosan meg tudjuk magyarázni, hogyan épültek az egyébként valóban különösen pontos és szabályos kőalkotások – az inkák kifejezetten ügyes, tehetséges kőműves elődei húzták fel ezeket a kietlen fennsíkra.
Az 1920-as években tévesen úgy gondolták, hogy a különös, furcsán szabályos kőtáblákból álló Puma Punku templomegyüttes 14 ezer éves – ennyi már elég volt az ősi idegen teóriák hívőinek és az elszánt Däniken-követőknek, hogy kikiáltsák a preinka épületkomplexumot földönkívüli eredetűnek.
Úgy gondolják (Däniken téves kijelentései nyomán), hogy az ősi sziklákat elektromos szerszámokkal vájták ki, és az egész hatalmas kőegyüttest a földönkívüliek hozták létre, amikor meglátogatták az ősi civilizációkat. Azt hiszik ugyanis, hogy a gránitból kifaragott szobrokat nem lehetett a tiwanakui emberek kezdetleges tudásával kifaragni, mindenképpen egy fejlettebb technika kellett ahhoz, hogy ennyire pontos, monumentális komplexumot hozhassanak létre.
Nem gránit, hanem homokkő Az elmélet már ott megbukik, hogy Däniken és hívei rosszul nevezik meg az építőkövek anyagát.
A Puma Punku-i sziklák ugyanis korántsem kemény gránitból, hanem sokkal puhább (a 10 fokos Mohs-féle keménységi skálán 5,5-ös szintű) vörös homokkőből vannak, amelyet a tiwanakui technológiával, ha nem is könnyedén, de mindenképpen eredményesen meg lehetett munkálni.
Na de mi is pontosan az a Puma Punku, és miért izgatja ennyire az ufóhívők és a régészek fantáziáját is? A Titicaca-tótól tíz kilométerre délkeletre, Bolívia és Peru határához közel található egy fennsík, amelyre egy inkák előtti civilizáció templomkomplexumot épített.
Az egész együttest Tiwanakunak nevezzük, a furcsa kövekből álló területet pedig Puma Punkunak, amely aymara nyelven a „puma ajtaját” jelenti. A Plataforma lítica nevű területen felállított Puma Punku (és egyébként az egész komplexum)
három nagy építési korszakban készült valamikor Kr.u. 300 és 500 között,
mintegy hatszáz évvel az inkák megjelenése előtt. Fénykorában csodálatos látványt nyújthatott: az itt dolgozó régészek szerint díszített, fényesre csiszolt fémplakettek, élénk színű kerámiák és szövetek díszítették, és az ősi társadalom elitebb tagjai, valamint a papi réteg járhatott ide.
Az aymara indiánok keze munkáját dicséri
Tulajdonképpen vajmi keveset tudunk magáról a kultúráról, amely Tiwanakut felépítette, mivel nincsenek írásos emlékeink róluk – csupán kezdetleges képírásuk maradt fenn, amellyel valószínűleg az építkezéseket is koordinálhatták. A régészek nagyjából megegyeznek abban, hogy az aymara indiánok húzhatták fel a lenyűgöző építményeket, bár közvetlen bizonyíték erre sajnos egyelőre nincsen. Bár a templomkomplexumot építő népet alig ismerjük, a különös kövekről annál többet tudunk, hála a helyszínen talált, félkész szikláknak.
Az inkák, mikor a hódító spanyolok megkérdezték tőlük, mi is pontosan Puma Punku, azt állították, hogy a komplexumot még isteneik építették, jóval az ő születésük előtt.
A Däniken-hívők ezt is jelnek tekintik arra, hogy a kövek földönkívüli eredetűek (legalábbis megmunkálóik idegenek voltak), a valóság azonban valószínűleg az inkák önhittségében rejlik: ők úgy gondolták, hogy az inka nép az első, amelyet az istenek megteremtettek, és ehhez még akkor is ragaszkodtak, amikor már számukra is nyilvánvalóvá vált, hogy ez nem igaz.
Ha elismerik, hogy Puma Punkut egy előttük majdnem ezer évvel létező civilizáció építette, azzal azt is bevallják, hogy nem ők voltak az elsők – így egyszerűbb volt ráfogni az istenekre, hiszen a mélyen hívő inkák azonnal elhitték a vallásos verziót is.
A Däniken-féle magyarázat a pontos, 90 fokos csiszolásokat és vágásokat említi olyan példaként, amelyek bizonyosan csak földönkívüliek munkái lehetnek…
És mint tudjuk, a múltunkról méylen hallgata tudomány a mai napig…
OSZD MEG másokkal is!