Rengeteg régészeti lelet árulkodik arról, hogy az ősi időkben nem csak a kő megolvasztásának módját ismerték, hanem a nanotechnológiát is. Hogyan voltak képeske erre őseink? Hol találjuk a technológia bizonyítékait? És a tudomány miért próbálja kétségbeesetten tagadni az emberiség eltitkolt múltját?
Tagadhatatlan, hogy az ősi emberek sokkal többet tudtak a világról, mint a modern tudomány azt valaha gondolta volna. Sőt, egyesek szerint az ősi időkben valamilyen szempontból több tudással rendelkeztek az emberek, mint manapság.
Az ősi és kulturális, valamint spirituális tudás tekintetében a modern ember szép lassan elfelejtette azt az ajándékot, melyet az idegenek adtak át nekünk egyedfejlődésünk során.
Csak a technológiai tudást voltunk képesek továbbvinni, és kamatoztatni, holott egyfajta spirituális megvilágosodás is végbement volna az emberiségben, ha kellően érett faj lettünk volna az ősi utasítások betartásához.
Ezért is van az, hogy időnként csak ámulunk-bámulunk, és csodálkozunk azon, hogy őseink hogy voltak képesek mindarra, amit akkor elértek
Modern precizitás, és építési technikák az ősi időkben
Bődületesen nagy piramisokat emeltek, precíz falakat, mértanilag és csillagászatilag pontos alaprajzokat és monolitokat alkottak. Máig rejtély, hogy például a Dogon-törzsnek honnan volt információja azokról a csillagászati összefüggésekről, melyekre a modern ember csak az 1900-as évek után tett szert.
Az egyiptomi piramisok zavarba ejtő precizitással, pontossággal épültek meg. Bár nemrég kiderült, hogy a piramisok falainak építésénél egy picit tévedtek az alkotók, ez az eltérés annyira kicsi, hogy a mai modern technológiával is többet szoktak építkezéseknél tévedni.
A piramisok csillagászatilag külön célt szolgáló tájolása komoly csillagászati ismereteket feltételezett, az ősi népek tehát tisztában voltak a csillagokkal, azok elhelyezkedésével.
Ezeket az információkat a Földre látogató idegen fajtól, vagy fajoktól sajátították el.
Képesek voltak megolvasztani, megmunkálni a követ
Az ókori Egyiptomban képesek voltak a követ úgy munkálni, mintha csak vaj lenne, és ehhez egy különleges, nem Földinek tűnő technológia állt rendelkezésre.
Annyi szinte bizonyos, hogy ez a technológia nem használt fel sem elektromosságot, sem semmiféle fosszilis energiahordozót.
Lényegében a mai napig rejtély, hogy pontosan hogyan és miként működött ez a valami. Még arra sincs egységes elmélet, hogy egyáltalán egy eszközről volt-e szó, vagy egy komplexebb szerkezetről, esetleg egy eljárást takart ez az ősi titkos technológia.
Az azonban szinte biztosnak látszik, hogy képesek voltak erre. Egyesek azzal magyarázzák a képességet, hogy Egyiptomban nagyon meleg volt mindig is, és óriási prizmák segítségével, kellően koncentrálva a nap fényét, elő tudtak olyan hőmérsékletet állítani, melyen megolvadt a kő.
Sokak szerint egyes ősi hieroglifákat lézeres eljárással, a nap hőjével égettek ki, vagy valamiféle nagyon erős sugarat árasztó szerkezettel.
Sokan ezzel tudják magyarázni azt, hogy miért ennyire tűélesek, precízek ezeknek a faragásoknak az életi, miért ennyire részletgazdagok.
Ősi nanotechnológia
Az Urál hegységből több olyan furcsa, megmagyarázhatatlan lelet került elő, mely szintén ősi modern technológiáról árulkodik. Egész pontosan azt sejteti, hogy
az ősi időkben már ismerték és használták is a nanotechnológiát.
1991-ben egy nagyon parányi, tekercs alakú tárgyak kerültek elő a Narada és Balbanyu folyókból. Ezek a tárgyak nagyon parányiak voltak, nagyítóval kellett őket szemügyre venni.
Sokan azzal érveltek a szkeptikusok közül, hogy ezek valamilyen természetes geológiai folyamat során alakulhattak ki, azonban azokhoz túl szabályosak. Ráadásul nem is tudták megmagyarázni megfelelő folyamatokkal, sokkal inkább tűnt ijedt mentegetőzésnek, kifogás keresésnek, nehogy el kelljen ismerniük a leletek hitelességét.
A leleteket 300.000 évesre becsülték, és a méretükből adódóan feltételezik, hogy nanotechnológia segítségével lettek előállítva.
Egy geológiai kutatás során fedezték fel ezeket a tekercseket. Annyi tudni lehet róluk, hogy az urál hegységben találták meg őket, de állítólag a világ számos pontján kerültek elő már hasonló leletek.
Különleges spirálok, és egyéb nagyon parányi szerkezet darabkák is kerültek elő ugyanerről a helyről, melyek mind magukon viselik a mesterségesség jegyeit.
Ezek a spirálok és tekercsek nagyrészt rézből álltak, de találtak bennük egy kevés volfrámot is.
Akadtak közöttük 2,3 centiméteres darabkák is, de ennél jóval kisebbek is. A legparányibb tekercs még ennél is sokszorta kisebb volt ezredmilliméterekben mérhető, és csak sokszoros nagyítás alatt volt látható.
Adódik a kérdés, hogyan voltak képesek nanotechnológiával előállítani ezeket a dolgokat. Miért, és kitől tettek szert erre a tudásra? Persze a választ tudjuk hogy számtalanszor hangoztattuk már. Az idegenektől, csak ők voltak abban az időben elég fejlettek ahhoz, hogy megtanítsák az embereket a nanotechnológia elméletére és felhasználására.
1996-ban olyan fémeket találtak Oroszországban, melyekről kiderült, hogy több ezer évesek, és ipari technológiával keletkeztek.
Az máig rejtély, hogy ezeket az aprócska spirálokat, tekercseket milyen komplett szerkezetekhez használhatták fel, vagy pontosan mi céljuk volt velük.
Az egyik elmélet szerint az idegenek mutatták meg a nanotechnológiát, az emberiség gyártott is ily módon dolgokat, de ezek funkciójukat vesztett haszontalan darabkák voltak, mert az ember akkoriban még nem volt képes elég komplexen gondolkodni, bonyolultabb mechanikus gépeket összerakni.
Egy másik elképzelés szerint ezek az alkatrészek az idegenek űrhajóinak fontos részei lehettek, és egyfajta pótalkatrészekként szolgáltak.
Több ezer éves eredetük tehát egy olyan tényről árulkodik, melyet minduntalan megpróbál a mai modern régészet elfedni előlük. Hogy nem voltunk egyedül a múltban, ahogyan most sem…