A varázslatos tibeti jógagyakorlatok hatékonyságának, gyógyító erejének kulcsa a csakrák (energiaközpontok) harmonizálásában rejlik. A csakra szanszkrit kifejezés, magyarul kereket jelent. A csakrák forgó energiakerekek, energiatölcsérek, melyek az energiatesthez csatlakozva a világ felé nyitódnak.
Feladatuk az energiatest, és azon keresztül a fizikai test éltetése, energiával való ellátása és működésének irányítása, valamint az auraszintek energiatöltése. Nélkülük megszűnne a fizikai test működése, mivel nem lenne, ami irányítja. – írja a Nők Országa.
Az embernek 7 (egyes elméletek szerint 12) fő csakrája van. A fő csakrákon kívül még 21 mellékcsakra létezik, amik közvetlenül csatlakoznak egy-egy szerv energetikai rendszeréhez. Minden lényeges szervünknek tehát van egy mellékcsakrája.
A hét fő csakra a következő:
Fejtető, Homlok, Torok, Szív, Hasi idegközpont, Has/altest,
Farkcsont, (a gerincoszlop alapja)
A fejtető-csakra (korona) befolyásolja a tobozmirigy működését az agyban, ez a belépési pontja a testen áthaladó energiáknak, amelyek majd a „gyökér”-csakrában találkoznak. Ehhez a csakrához kapcsolódó szín az ezüstös fehér.
A homlok-csakrába belépő energia a hipofízis működését befolyásolja. Ez a spirituális központ, többek között az elme tudatalatti központja. Megfelelő színe az indigó.
A torok-csakrába irányított energia hatással van a pajzsmirigyre, ez a kommunikáció központja, színe a három színű kék.
A szív-csakra közvetlenül a szív fölött helyezkedik el. Ez az energiaközpont, és az érzelmeket motiválja, mint például a szeretet, együttérzés. Ezt a csakrát a csecsemőmirigy is befolyásolja, amelynek fontos szerepe van az immunrendszerben. Színe a zöld.
A hasi idegközpont (napfonat) csakrájába irányított energia stimulálja a hasnyálmirigy és a máj működését. Ez a központ kontrollálja az emberek egymásra ható energiáit. Színe a sárga.
A has és az altest (szakrális) csakrája befolyásolja a lép, a máj és a mellékvese hormonjait. Állítólag ez a központja a „zsigeri” ösztönöknek. Színe a narancs.
A „gyökér”-csakra a gerincoszlop alapja, ellenőrzi a fizikai vitalitást, hormonjai az ivarmirigyekben képződnek, színe a vörös.
Optimális egészségi állapotban csakráink egyforma sebességgel forognak, viszont ha megbetegszünk, stresszesek vagyunk, vagy egyéb negatív élményben van részünk, bizonyos csakrák forgási sebessége lelassul vagy megáll. Így az energia áramlása akadályba ütközik, tehát adott csakrához tartozó szerv nem tud megfelelően működni.
Az öt tibeti jógagyakorlat ezeket a lelassult vagy megállt energiakerekeket hozza ismét működésbe, ezáltal testünket, lelkünket, minden szervünket az optimális működési szintre emeli. Így lehetséges, hogy betegségeket gyógyít, fizikai és szellemi frissességet ajándékoz, beállítja az optimális testsúlyt és bőrállapotot…stb.
Néhány alapszabály a gyakorlatokkal kapcsolatban:
Minden nap el kell végezni az öt gyakorlatot,
hogy kedvező hatása kiteljesedhessen.
Az első héten minden gyakorlatot háromszor végezzünk, majd a második héten ötször, a harmadik héten hétszer,… egészen addig növelve hetente a gyakorlatok számát kettővel, amíg el nem érjük a 21-es ismétlésszámot. Utána már minden nap 21-et csináljunk a gyakorlatokból.
Habár a gyakorlatok nem megerőltetőek, tartsuk be a fokozatosság elvét, mert erőteljes méregtelenítő hatásúak, nem kívánt mellékhatások jelentkezhetnek, ha túl gyorsan szeretnénk emelni az ismétlések számát. (Erről majd írok egy saját tapasztalatot). Méregtelenítő tünetek egyébként is jelentkezhetnek az első időszakban (pl. pattanások, náthaszerű tünetek, fejfájás, hányinger, gyomorpuffadás…stb.)
Annyit végezzünk, amennyi jól esik. Természetesen törekedjünk mindig a napi előírt mennyiség véghezvitelére, de semmit ne erőltessünk. Nem minden napunk egyforma, így a testedzéshez való hozzáállásunk is naponta más-más lehet.
A légzés nagyon fontos, nem mindegy, mikor lélegzünk ki és mikor be. Ennek módja minden gyakorlatnál le lesz írva. Mélyen lélegezzünk, és mindig az orrunkon szívjuk be a levegőt, és ott is fújjuk ki.
A gyakorlatokat ne végezzük túl gyorsan, de túl lassan sem. A légzés ütemében mozogjunk.
Most pedig nézzük a gyakorlatok leírását:
1. Ez egy igen egyszerű gyakorlat. Álljunk alapállásba, karunkat emeljük oldalsó középtartásba, és kezdjünk el forogni az óramutató járásával megegyező irányba. Egy körbefordulás számít egy gyakorlatnak, az első alkalommal három kört írjunk le. Ezt befejezve álljunk megmozdulatlanul, tenyerünket illesszük össze a testünk előtt, mintha imádkoznánk. Nézzük erőteljesen a kezünket, ez segít a szédülésünk leküzdésében is.
2. Feküdjünk hanyatt, kezünket tegyük szorosan a testünk mellé kétoldalt, tenyerünkkel lefelé. Emeljük fel a fejünket és a páros lábunkat egyszerre (állunkat szorítsuk a szegycsontunkhoz), közben szívjuk be a levegőt, majd engedjük vissza mindkettőt, közben fújjuk ki a levegőt. Az első alkalommal végezzünk három ismétlést.
A napi gyakorlatszám elvégzését követően feküdjünk lazán tartott karokkal, lábakkal, lélegezzünk egyenletesen, nyugodtan.
3. Térdeljünk egy jógaszőnyegre, felső testünk maradjon egyenes, lábujjunkkal támaszkodjunk a talajon, kezünket tegyük a test mellé, a combunkra. Fújjuk ki a levegőt, közben hajtsuk le a fejünket, állunkat szorítsuk a szegycsontunkhoz. Szívjuk be a levegőt, közben hajoljunk hátra. Ebből is végezzünk az első alkalommal hármat. Befejezve csípőnket hátratolva, üljünk a lábfejünkre, karjainkat nyújtsuk előre és pihentessük rajtuk a fejünket.
4. Üljünk nyújtott ülésbe, nyissunk kb. 30 centiméter széles terpeszt. Kezünket tegyük a csípőnk mellé kétoldalt, előrenéző ujjakkal. Fújjuk ki a levegőt, közben hajtsuk le a fejünket, szorítsuk állunkat a szegycsontunkhoz. Majd szívjuk be a levegőt, közben emeljük meg a csípőnket és hajtsuk hátra a fejünket. Végül térjünk vissza kiinduló helyzetbe. Végezzünk ebből a gyakorlatból is hármat az első alkalommal, majd pihenésképpen behajlított lábainkra hajtsuk rá a fejünket.
5. Készüljünk úgy, mintha fekvőtámaszt szeretnénk csinálni (tenyér- és lábujj támasz). Fújjuk ki a levegőt, közben engedjük le a hasunkat és hajtsuk a fejünket hátra. Majd szívjuk be a levegőt, közben emeljük meg a csípőnket, háztetőt formázva. Ebből a gyakorlatból is három ismétlés célszerű kezdetben.
Pihenésként a harmadik gyakorlatot lezáró mozdulatot alkalmazzuk (fenék hátra, lábunkra ülünk, fejünket a karunkon pihentetjük).
Tulajdonképpen ez az öt gyakorlat rendszeresen végezve az “örök fiatalság” forrása, harmonizálja a testet és lelket, egyensúlyba kerül az univerzummal.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: Nők Országa