A teóriák szerint 1981-ben piacra dobtak egy Polybius nevű játékot Portlandben, Oregonban. Azt azonban első látásra is megállapíthatjuk, hogy nem egy közönséges, lövöldözős játékról van szó.
Sokan úgy gondolják, ez a kormány eszköze arra, hogy kiszűrje a tömegben megbúvó szuperkatona alapanyagokat, míg mások azt vallják, a Polybius nem más, mint a CIA agymosó eszköze, ami agyi aneurizmát okoz többek között.
Persze, kétkedők is akadnak, akik nem hisznek az egészben, a rejtély azonban a mai napig megoldatlan maradt.
A megoldás nyomában
Todd Luoto, Dylan Reiff és Jon Frechette voltak azok a dokumentaristák, akik először az igazság nyomába szegődtek. Készült is egy film Polybius Conspiracy néven, amihez a Kickstarteren keresnek lelkes támogatókat.
A rejtély feltárása valójában egyáltalán nem egyszerű feladat, ugyanis számtalan vad történetet kell megvizsgálni ahhoz, hogy a kép teljessé váljon. Rengeteg beszámoló érkezett a Polybiusszal kapcsolatban, így mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy pontosan mit hisz el a mesékből.
Rejtélyes esetek
Portlandben járunk, ahol is egy héten belül három gyerek is ugyanattól a betegségtől kezd gyötrődni. A közös csupán annyi bennük, hogy ugyanabban a játékteremben szeretik múlatni az időt. Michael Lopez erős migrénre panaszkodik a játékteremből hazafelé menet, ám az esetnek nem tulajdonítanak nagy jelentőséget.
A 12 éves Brian Mauro esetében azonban már egészen más a helyzet. A fiú eltökélte, hogy felállítja a világrekordot, és 28 órán át játszott a Polybiusszal.
Eleinte őt is fejfájások gyötörték, majd rohamot kapott, és hetekig a pszichiátrián kellett kezelni a hirtelen előtörő pszichotikus epizódok miatt.
A 18 éves Jeff Dailey is megpróbálta felállítani a világcsúcsot, ám szívrohamban meghalt, mikor már túl sokat játszott a játékkal. Egy évre rá a 19 éves Peter Burkowski is ugyanezzel a játékkal játszódott, és hasonló tünetek jelentkeztek nála, mint a társain. Általános rossz közérzet, fejfájás, hallucinációk, majd görcsös rohamok.
A magyarázat az orvosok szerint nem más, mint a túlzásba vitt, rendkívül magas játékidő, ugyanis a fiúk valószínűleg nemigen táplálkoztak vagy ittak a kísérlet felállítása közben. Arról nem is beszélve, hogy a mendemondákat hallva placebo hatás léphetett fel, és ok nélkül kezdték magukon érezni a tüneteket. Ezt az elméletet persze sokan nem hiszik el, hiszen bármilyen élénk is a gyermeki fantázia, nem borul csak úgy őrületbe pár rémtörténet hallatán.
Túl a városi legendán
Egyelőre tegyük félre a konspirációkat, és koncentráljunk a 80-as évekre. Ebben az időszakban nagyon megszaporodott a droghasználat a játéktermek területén, ezért kitüntetett figyelmet kaptak a helyek az esetek után.
A rendőrök árgus szemekkel figyelték a lelkes játékosokat, ugyanis nem tartják kizártnak, hogy a fiúk pszichotikus sokkját egy alattomos drognak köszönhetik. Beláthatjuk, logikus érvelés lehet, hiszen maga a játék magas ingerküszöböt igényel. Drog hatására pedig mindenki máshogy reagál az őt érő ingerekre.
Egy csavar a történeten, hogy az FBI gyakran direkt adagolta a drogokat a fiataloknak, hogy azoknak kibukjanak az átlagon felüli képességeik, így nem csoda, hogy elterjedt elképzelés a Polybiusról, hogy valójában a kormány egyik toborzógépe.
Hogy a másik nagy szervezet, a CIA se maradjon ki a sorból, szintén elképzelhetőnek tartják, hogy a híres MKUltra program egyik kísérleti gépéről van szó.
Az egykori nácik által kifejlesztett programot hivatalosan feloszlatták, ám többen is észleltek olyan furcsa megmozdulásokat, amik arra engednek következtetni, a MKUltra még mindig fut, és a CIA elsőszámú törekvése, hogy maximálisan kihasználják a befolyásoláshoz adott összes lehetőséget.
Az alábbi felvételt elnézve észrevehetjük, hogy bizonyos pontokon parancsok villannak fel a képernyőn. Ez a tény az, ami a MKUltra felé tereli az elképzeléseket, ugyanis a tudat alatt felfogott parancsok sokak szerint aktiválják az alvó ügynököket. Van egy másik elmélet is arról, hogy a Polybius valójában máshogy vonódik be az agykontroll kísérletbe.
Egy Steven Roach nevű férfi közzétett egy részletes jelentést, miszerint egy dél-amerikai cég bízott meg egy csapatot azzal, hogy készítsék el a videojátékot, ami aztán képes lesz az emberi elme befolyásolására.
Pontos tünetlista is elkészült még a játék kiadása előtt, ami megegyezik a játékosok által produkáltakkal. A jelentés közzététele után Roachra terelődött a gyanú, ugyanis úgy vélték, ő áll a játék kifejlesztése mögött.
Akkoriban a tudomány, főleg a fejlődés – és gyermekpszichológia nem állt olyan magas szinten, mint jelenleg, ezért csupán napjainkban tudnak átfogó vizsgálatokat indítani a videojátékkal kapcsolatban.
Többen arra gyanakodnak, egy ügyetlenül megkomponált átverésről van szó, ami csupán a 80-as évekre forrotta ki magát. Több plakáton és képregényben is megjelent már előzőleg a videojáték, ám a valódi hatást a városi legenda elterjedésével érte el.
A rendőrség azóta is nyomoz, a gyerekek epilepsziás rohamot kapnak tőle, a szülők pedig rettegnek a drogoktól, és hevesen tiltakoznak mindenféle játék ellen.
Hogy pontosan mit akartak elérni ezzel, azt nem tudni, de ha a pánikkeltés volt az oka, minden bizonnyal sikerrel jártak, ugyanis a Polybiusról készült felvétel legalább olyan népszerű, ijesztő videó lett, mint például az öngyilkosságra sarkalló, régi Mickey Egér videó.