Egy biztos: az építészek szerint lézer pontossággal vágtak valahogy alakzatokat, lyukakat a sziklába, ami akkoriban lehetetlen volt.
Létezik egy hely, Puma Punku, melyről a mai napig rengeteg legenda kering arról, hogy földönkívüli technológiával hozhatték létre.
Ez nem véletlen, ugyanis valóban számos tekintetben egy nem földi eredetű technológia „kéznyomait” viseli magán.
A bolíviai romváros, Pumapunku a preinka kultúra vallási központja, Tiahuanaco része. Nagy jelentőséggel bír, ám ma nem ezekről híres, hanem arról, hogy egy olyan régészeti helyszín otthona, mely újra és újra képes zavarba hozni a régészeket.
A Pumapunkut alkotó sziklatömbök több tonnásak, eleve a mozgatásuk igen körülményes lehetett, így nehéz megmondani, hogyan kerültek a végső helyükre.
Azonban ez nem minden.
A kövek becslések szerint 10-17 ezer évesek, és olyan technológia faraghatta ki őket, melynek nem lett volna szabad léteznie.
Olyan tűpontos, sokszor pontos derékszögeket zárnak be a tömbökön ejtett vágások, hogy az felveti a lézeres technológia használatát.
Ezt azonban csak a 20. században találták fel…
Adódik a kérdés, hogy ezt közel 17 ezer évvel ezelőtt mégis hogyan tudták aze gykori alkotók kivitelezni…
Egyes teóriák – és egy szájhagyomány útján fennmaradt mendemonda – szerint a Pumapunku építői nem egyszerű emberek voltak, és képesek voltak hanghullámok segítségével lebegtetni a több tonnás köveket.
A kőtömbök kivágásához pedig nem evilági, azaz földönkívüli lézeres technológiát alkalmazhattak.
Ha valaki leméri ezeket, szinte tökéletesen egyeznek, és mindenhol pontosan derékszögűek. Akár vízmértékkel le lehetne ellenőrizni, nem találnánk benne hibát.
A tereptárgyak életi pedig hátborzongatóan élesek. Sokan ezért sejtik úgy, hogy lézeres ősi technológia közbenjárása kellett ezeknek a megalkotásához.
Még olyan elmélet is napvilágot látott már a Pumapunku építményéről, hogy ez egy lézeres kőgyár volt, ahol a hatalmas kőtömbökbe az égiektől kapott technológiával lyukakat és különféle mintákat vágtak.
Ezeket a köveket pedig egymásba illeszthető elemként, futószalagon gyártották valamihez. Azonban a Pumapunku úgynevezett „H” betű alakú blokkjaihoz hasonló kőtömböket sehol a világon nem találtak.
Adódik a kérdés: nem-e egy olyan civilizációnak kelhetett-e, ami végül elhagyta a Földet a „rakománnyal”?
A lézeres etchnológia megléte több tízezer évvel ezelőtt meglehetősen abszurd. Ugyanakkor az egyiptomi leletek egy része is azt bizonyítja, hogy ott is tistában voltak a kő megolvasztásának és vágásának a technológiájával…
Ősi egyiptomi iratok szerint az ókori Egyiptomban képesek voltak a követ úgy munkálni, mintha csak vaj lenne, és ehhez egy különleges, nem Földinek tűnő technológia állt rendelkezésre.
A Pumapunku rejtélye még ma is megválaszolatlan. Emberek építették? Ha igen, akkor idegen technológiával? Ha van rá logikus magyarázat, akkor eddig miért nem jött még rá a modern régészet?
OSZD MEG másokkal is!