Az építmény létezésére máig nincs egyértelmű magyarázat. A jelek szerint fejlett ősi civilizáció készíthette, de az sem kizárt, hogy az építészek az űrből érkeztek.
Abolíviai romváros, Pumapunku a preinka kultúra vallási központja, Tiahuanaco része, így történelmi szempontból is jelentős régészeti helyszínnek számít, legalább ilyen ismert azonban amiatt is, hogy megépítésének módjára máig nem találtak magyarázatot a kutatók, így az sem véletlen, hogy
sokan ősi idegeneket és fejlettebb civilizációkat emlegetnek vele kapcsolatban.
Maga a Pumapunkua szó nem mást jelent, mint puma kaput. A régészek szerint Tiahuanaco kikötője lehetett, ahonnan csak akkor engedték tovább a városba érkezőket, ha beavatást nyertek. A kikötő funkcióra utalnak a dokkok és a hatalmas móló is.
H betűkre emlékeztető blokkok tucatjai hevernek egymás mellett, mintha csak egy az egyben lemásolták volna őket egymásról.
Ismeretlen korból
A város korát nem tudták pontosan megállapítani, köszönhetően a sok szennyeződésnek, és rongálásnak. Csak becslések születtek a születésére vonatkozóan, ezen becslések úgy 10-17 ezer évesre saccolják az építményt. Maga az építmény együttes alapterülete körülbelül 167 méter széles és 116 méter hosszú.
Hatalmas, elmozdíthatatlannak tűnő kőtömbök alkotják, melyek némelyike eléri a több tonnás súlyt is. Ezek vörös homokkőből és andezit keverékéből állnak. Akadnak olyan egyedi darabok is, melyek gránitból vannak. A gránitnál pedig kevesebb erősebb anyag van kőzetek terén. Akkoriban ezeket nagyon nehéz volt bárhogy is megmunkálni.
Azonban a Pumapunku építészei annyira precízen bántak ezekkel a kőmonstrumokkal, melyet csak a mai kor technológiával vagyunk képesek reprodukálni.
Ez a mérhetetlen precizitás azonnal felvetette a kérdést: hogyan, kik, és pontosan mikor készíthették a Pumapunkut.
Idegen technológia?
Pumapunku rejtélyét elsősorban az adja, hogy megépítése olyan technológiát tükröz, mely annak idején elméletileg nem is létezhetett.
A köveket a lézerek precizitásával munkálták meg, ami által olyan szorosan illeszkednek egymáshoz, mint egy kirakós darabjai.
A hatalmas, nehéz és igen kemény kőzetekből kialakított monolitokon egyértelmű vésőnyomokra sem bukkantak, emellett messziről szállították ide őket, aminek kivitelezése szintén kérdéses. Az összeesküvés-elméletek hívei szerint egy letűnt, fejlett civilizáció tagjai, esetleg ősi idegenek működhettek közre az építkezésben.
Ősi idegenek a múltban gyakran meglátogathatták az emberiséget, és nem egyszer műszaki és egyéb tudást adtak át őseinknek. Ennek segítségével képesek lehettek az akkori emberek olyan kövek megmunkálására, mint amilyenek a helyszínen is találhatóak.
[
Tökéletes derékszög. Tökéletesen megvágott kő. Hogyan tudták ezt elérni akkoriban?
De ha nem az emberek, akkor idegenek készíthették. Talán egy ősi templom, vagy valamiféle eddig fel nem derített célt szolgáló épület együttes lehetett fénykorában. A Föld egyik legrégebbi mesterségesen megmunkált köveiről beszélünk, mely korban sokak szerint a Stone Henge-t is beelőzi.
Mint említettük, a kövek némelyike annyira erős anyagból volt „kifaragva”, hogy az napjaink technológiájának is feladná a leckét. 17 ezer évvel ezelőtt valamilyen eszközzel ezeket mégis kifaragták, méghozzá milliméteres pontossággal.
A fenti képen látható, hogy mennyire zavarba ejtően pontos munkát végeztek az akkori alkotók.
Ősi felhőkarcoló
Egy merészebb teória azt állítja, hogy az épület nem volt más, mint egy ősi felhőkarcoló. Hogy végül valaha megépült-e teljesen, azt nem tudni, de nagy a valószínűsége, hogy nem. Az elméletet vallók a H blokkok (H betűre emlékeztető kőtömbök) tanulmányozása során jutottak erre a következtetésre.
A H-blokkok ugyanis egymásba illeszthetőek, épp úgy, mint ahogyan a mai modern legó darabkák. Egymással összekapcsolva, aztán egymás tetejére pakolva egy nagyon magas és a magasságához képest masszív épületet lehetett volna létrehozni. Ha ez így van, nem tudni mi célt szolgált volna a felhőkarcoló. Talán Bábel tornyát szerették volna újra megvalósítani, vagy egy óriási, az égbe törő templomot szerettek volna létrehozni.
Mások úgy vélik, hogy a H-blokkok egymásba illeszthetőségének szerepe azt bizonyítja, hogy a Pumapunku nem volt más, mint egy ősi leszállópálya, mely félbemaradt, és végül soha nem készült el, vagy idő közben elpusztult, és széthordták a darabjait.
Ősi sír a Pumapunku alatt
Az elmúlt években a régészeti lelőhely azzal került ismét reflektorfénybe, hogy kutatók földradar segítségével a felszín alatt különös anomáliát fedeztek fel. Véleményük szerint a föld alatti üreg olyan sírt rejthet, mely közelebb hozhatja a tudósokat Pumapunku rejtélyének megfejtéséhez.
A talált üreg nem tudni azóta sem mi lehet, de többször láttak ott kormányhoz köthető kutatókat, sőt, egy ízben még a hadsereget is látni vélték a helyszínre kivonulni. A rossz nyelvek azt beszélik, hogy egy ősi csillagkaput találtak odalent, és ez okozta a különös radar anomáliát korábban.
A szkeptikusabbak úgy vélekednek, hogy csupán egy ősi sírkamráról van szó, ezért nincsenek azóta jelentősebb hírek az ásatásokról. Akármi is nyugszik odalenn, az legalább olyan rejtéllyel bír, mint maga Pumapunku.