Az embereket mindig foglalkoztatta, hogy mi van a síron túl – ha egyáltalán van valami. A halál vajon a létezés vége, belépés az örökkévalóságba, vagy csak egy szünet két földi élet között? Vannak, akik azt tanítják, hogy a lélek sok különböző testben reinkarnálódik. Pl. Amerikában a népesség kb. 25%-a hisz ebben. Miért vonz annyi embert a reinkarnáció?
Reinkarnáció és karma
A reinkarnáció sokaknak reményt ad. Ha ebben az életben nem teljesítünk jól, van esélyünk a következőben javítani. Ezzel azonban két gond van. Egyrészt a reinkarnáció hívei között is elsöprő többségben vannak azok, akik nem emlékeznek az előző életükre. De hogyan tanuljunk akkor a múltbeli hibáinkból, ha nem is emlékszünk rájuk? Úgy tűnik, hogy újra és újra ugyanabba a hibába esünk. Az emberi történelem erkölcsi ívét tekintve, van-e egyáltalán bármi okunk azt remélni, hogy jobbak leszünk egy későbbi életünk során?
Másrészt, ha igaz, hogy a reinkarnáció segítségével egyre közelebb kerülünk az erkölcsi tökéletességhez, akkor már sok olyan embernek kellene lennie körülöttünk, akik „már majdnem odaértek”, akik már majdnem tökéletesek. Te hány ilyen embert ismersz?
A reinkarnáció elvileg gondoskodik arról is, hogy ne essen csorba az igazságosságon. Ugyanis karma törvénye szerint – ami az univerzum egy hajlíthatatlan és személytelen törvénye – minden életünkben azt kapjuk, amit megérdemlünk. A jó és rossz tetteink jó és rossz következményekkel járnak a következő életeink során. A karma gondoskodik róla, hogy ne létezzen igazságtalan szenvedés, hiszen senki sem ártatlan. A szenvedés mindig helyénvaló a rossz karma alapján. A lábak nélkül született csecsemő ezt érdemelte, akárcsak az a nő, akit megerőszakoltak. A karmánkat magunkkal visszük mindegyik élünkbe. Nincs kegyelem, irgalom, vagy megbocsátás.
Ez azonban nem csupán rossz hír azoknak, akiket így is megterhel a rossz lelkiismeret, de ráadásul szemben áll általános erkölcsi ösztönünkkel is, miszerint a szenvedő sajnálatot érdemel, és segítenünk kell enyhíteni a fájdalmát.
A reinkarnáció korlátai
Reálisan meggondolva, mennyire tud a reinkarnáció reményt és igazságosságot nyújtani ennek a problémás világnak? És mennyi vigaszt nyújt a halál elkerülhetetlen problémájára?
A karma törvénye kegyetlen. Ha szenvedsz, azért mindig te vagy a hibás, és nem érdemelsz sajnálatot. Jézus Krisztus üzenete viszont más. Jézus nem tagadta, hogy létezik igazságtalan szenvedés. Mégis megbocsátást kínál azoknak, akik okozták, és vigaszt azoknak, akik átélték.
Jézus azt tanította, hogy senki sem képes betartani az erkölcsi kódexet. Az emberi szív romlott, tele van rossz hozzáállással és tettekkel, amik mind vétkek egy szerető és tökéletesen jó Isten ellen. Jézus szerint az emberek vagy örök jutalmat, vagy örök büntetést kapnak attól függően, hogy elfogadják-e a megbocsátását ebben az EGY életükben a földön (Máté 25,31-46; lásd még Zsidók 9,27). Jézus azt mondta, azért jött a világba, „hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.” (Lukács 19,10). Ő „nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.” (Márk10,45)
Jézus megmutatta a megbocsátását, amikor a kereszten szenvedett. Az egyik bűnöző, aki a mellette lévő kereszten volt, beismerte a bűnösségét és arra kérte, emlékezzen meg róla. Jézus így válaszolt: „Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.” (Lukács 23,43). Csak a Jézusba vetett hit kellett a paradicsom eléréséhez, nem pedig az, hogy életek során át ledolgozza a rossz karmát és felépítse a jót. Ahogy Jézus mondta: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3,16) Ez már valódi jó hír – erre az életre és az eljövendőre is.