Az ózonréteget a különféle termelő tevékenységek melléktermékei pusztítják. Ilyeneket bocsátanak ki a gépjárművek belső égésű motorjai, eregetnek ki kéményeikből a különféle gyárak (kiváltképp a nehézipar).
Az ózon legfőbb lebontói azonban nem ezek voltak, hanem a kiváltképp szórópalackok vivőgázainak gyártott halogénezett szénhidrogének, az ún. CFC-gázok.
A magaslégkörbe jutó halogénezett szénhidrogének molekulái a nagy energiájú ibolyántúli sugárzás hatására felbomlanak, és belőlük klór-, illetve fluor-atomok szabadulnak fel.
Ezeket a gázokat hűtőberendezésekben, kozmetikai és háztartási spray-k hajtógázaként, neoncsövekben használták.
A tavasszal felerősödő napsugárzás hatására a sarkvidék feletti jeges felhőkben található a jégszemcsékhez tapadó klór- és brómvegyületek és az ózon reakcióba lépnek egymással, ezzel elpusztítva azt. A jelenség minden évben kb. 4 hónapig tart, ugyanis – 80 °C alatti hőmérséklet kell hozzá.
Évtizedek óta nem látott szintre csökkent az Antarktisz feletti ózonlyuk mérete – közölte legújabb adataira hivatkozva az Európai Unió légkörmegfigyelő szolgálata (CMAS).
A hétfőn közzétett jelentés szerint az ózonlyuk kiterjedése jelenleg 5 millió négyzetkilométer, szemben a tavaly az év azonos időszakában mért 20 millió, illetve a 2017-ben rögzített 10 millió négyzetkilométerrel.
Richard Engelen, a szervezet helyettes vezetője óvatosságra inti azokat, akik máris ünnepelnének.
„Úgy gondolom, elsősorban egy érdekes anomáliaként tekinthetünk erre a jelenségre.
Fontos azonban, hogy minél hamarabb megértsük, mi okozta a változást” – fogalmazott a szakember.
A Meteorológiai Világszervezet (WMO) 2018-ban nyilvánosságra hozott becslései szerint az ózonréteg várhatóan 2060-ra áll vissza az 1970 előtti állapotába.
OSZD MEG másokkal is!