A Tigrisek fészkének is hívott kolostor nem csak egy különleges szentély. Az igen meredek hegyoldalon álló csodálatosan szép komplexumba igen nehéz feljutni, de akinek sikerült, egy csodálatos belső világ tárul a szeme elé.
A Himalája mindig is egy titokzatos és egyben veszélyes hely volt. Talán éppen ezért vonzott régebben is annyi kalandort, akik egy része ott is hagyta életét a világtörténelem során.
Hatalmas, égig púposodó hegycsúcsok, pengeéles sziklakanyonon, meredek hegyoldalak, és zegzugos hegyi ösvények tarkítják a járást a Himalája hegyvonulatai között.
Ezeken a rejtett vidékeken számtalan olyan eldugott hely létezik, amely mind a mai napig szinte teljesen elzártan él, a saját kis belső világában.
Aprócska, tibeti falvak, szentélyek, kövekből épített szűk pihenők. Olyan gyöngyszemek, melyekre érdemes rátalálni, és felfedezni, miközben a hegyet tapossuk.
Létezik a Himalája hegycsúcsai között egy titokzatos szentély, ahol egy másik világ tárul a látogató elé. Már aki képes eljutni oda. A Tigrisek fészkének is hívott kolostor ugyanis 3000 méter magasan található, és igen megterhelő oda az út.
A kolostort nem csak a nehezen megközelíthetőség ténye védelmezi, hanem Bhután oltalmazó istensége is. A kolostor azon a szent helyen épült, ahonnan a Padmaszambhava Tibetből végül elhozta a buddhizmust Bhutánba.
A legendák szerint azért ennyire különleges a hely, mert itt meditált, méghozzá három év, három hónap, három nap és járom órán át. Mások szerint ezt egy közeli barlangban tette meg, de időnként volt, hogy a kolostorban történt meg ez a csodálatos önkívületi állapot.
Magát a kolostort 1692-ben emelték. Bután oltalmazó istenségének védelme is jelen van tehát, ezért érzik magukat a kolostor lakói mindig nyugodtnak és békésnek. Az istenük ugyanis vigyáz rájuk, és nem kell tartanuk attól, hogy holmi jöttment látogatók bajt okoznának.
A Tigris fészke név onnan ragadt rá a helyre, hogy egyes legendák megemlítették, hogy Padmaszambhava a 8. században egy tigris hátán repült ide egyenesen Tibetből.
Nagyon merdek sziklák vannak itt. Az egész kolostor egy sziklaszirtek fekszik, ami nagyon nehezen megközelíthető, így az itt élők sem sűrűn járkálnak el.
Egy olyan belső, zárt világot alakítottak ki, ahol a nyugalom és a csend aranyat ér. Akik már jártak a falai között, mind elmondták, hogy a végtelen béke érzése kerítette őket hatalmába.
Azt érezték, hogy le tudnák ők is élni itt az egész életüket. Volt valami különleges abban az életben, amit a kolostor lakói éltek ott. Talán az a mérhetetlen gondtalanság, melyről a mai modern ember csak álmodik…