Egészen eddig hazugságokkal etettek minket az ózonlyukkal kapcsolatban?
Az Antarktisz feletti szezonális ózonlyuk ugyan zsugorodik, ám a többi helyne valami olyasmit vettek észre, ami sokmindent felrúghat.
Az elmúlt években ugyanis azzal hülyítették az embereket, hogy a klmaváltozás ellenére az emebri intézkedéseknek volt némi hatása az üvetházhatást okozó gázok visszaszorításában.
Azt állították különféle tudományos adatokra támaszkodva ugyanis, hogy egyre elkezdett csökkenni az ózonlyuk mértéke.
A földfelszín felett nagyjából 20-30 kilométeres magasságban húzódó ózonréteg elnyeli a Napból érkező káros ultraibolya sugárzás jelentős részét, segítséget nyújtva ezzel a leégés és a bőrrák elleni védekezésben. Az ultraibolya sugárzás a felelős továbbá a növények és planktonok károsodásáért is.
vagyis ez vég minket meg a gyilkos sugaraktól, nem véletlen, hogy az emberiség mindig is prioritásként kezelte az ózonlyuk védelmét.
Azonban több évtizede folyamatosan romlott a helyzet.
Az 1970-es évek óta vékonyodik, amiért nagyrészt az ember által előállított vegyületekből – CFC-gázokból – felszabaduló klór a felelős, amely hihetetlen gyorsasággal képes szétzúzni az ózonmolekulákat bizonyos körülmények között.
Mára sikerült korlátozni a CFC-gázok kibocsátását, aminek eredményeként megindult az Antarktisz, valamint az Északi-sarkvidék feletti ózonréteg regenerálódása is.
Sokak szerint ez volt és az elmúlt évek hamis eredméynei a legnagyobb hazgságok az elmúlt években.
A vád az, hogy a tanulmányok és vizsgálatok során szándékosan nem vizsgáltak egyes aspektusokat, hogy így támasszák alá az ehhez hasonló intézkedések jelentőségét. Ezt ugyanis egyes gazdasági érdekek érvényesítésére is lehet használni, legalábbis erre jöttek rá – állítják sokan.
Hiszen az ózon javulásának példáját lehetne felhozni akkor is, ha minden országot korlátozni akarunk a szén-monoxid kibocsátásban. Ez ugyanis eddig remek példa volt arra, hogy működik a folyamat, és az ember vissza tudja fordítani a légkör káros gázainak mértékét.
Ez azonban nem így van.
Az alacsonyabb földrajzi szélességeken, vagyis az északi szélesség 60 foka és a déli szélesség 60 foka közötti területeken azonban a sztratoszféra alsó határánál megfigyelhető nagyfokú ózoncsökkenés miatt nincs jele regenerálódásnak.
„Az ózoncsökkenés mértéke alacsonyabb, mint amit a montreali jegyzőkönyv életbelépése előtt tapasztaltunk a sarkpontoknál, de az ultraibolya sugárzás sokkal intenzívebb ezeken a területeken, és itt sokkal több ember is él.” – jelentették ki az új mérések alapján.
Egyelőre nem tudják, hogy mi okozza az ózoncsökkenést az érintett régiókban. Az egyik lehetséges magyarázat, hogy a klímaváltozás megváltoztatja a légkör általános cirkulációját.
Ez azt jelenti, hogy nagy a baj, mivel a folyamatok már rég kiszabadultak az irányításunk alól.
OSZD MEG másokkal is!