Ehhez tényleg nem volt még fogható… a tudósok sem tudnak rá magyarázatot találni!
A két bolygó különlegességét az adja, hogy ahelyett, hogy egy-egy csillag körül keringenének, céltalanul sodródnak a hideg, holt térben.
A szabadon keringő égitesteket nehezebb észrevenni, mint azokat, amelyek pályájukat egy csillag körül írják le. A szakértők általában az úgynevezett fedési módszer segítségével akadnak rá a bolygókra.
A módszer lényege, hogy a csillagok fényének ingadozása alapján következtetnek az objektum előtt elhaladó égitestekre, sok esetben exobolygókra.
Ahhoz, hogy egy új bolygó létezése igazolást nyerjen, a mérést végző műszereknek – például a Kepler-űrtávcsőnek – minimum háromszor érzékelnie kell az elhalványodást.
A Varsói Egyetem csillagászai a gravitációs mikrolencse-hatást alkalmazva bukkantak a két „vándorbolygóra”.
A gravitációs mikrolencse-hatás a gravitációs lencsék egy speciális esete, amikor a távoli fényforrás (csillag) előtt elhaladó, sötét égitest rövid időre felerősíti a fényforrás fényét.
A jelenség számos olyan égitest felfedezésében segíthet, amelyek túl halványak ahhoz, hogy egyéb, közvetlen módszerekkel észlelni lehessen őket.
A két bolygó nagyságát egyelőre még nem sikerült pontosan meghatározni
. A tudósok azt feltételezik, hogy az egyik égitest tömege a Föld 2-szerese, de akár 23-szorosa is lehet, míg a nagyobbik objektum a Jupiter méreteit is jócskán meghaladhatja.
Mivel ezek az égitestek nem egy csillag körül keringenek, ezért minimális annak az esélye, hogy fény és hő nélkül bármilyen élet is létezzen rajtuk.
A csillagászok azonban nem tartják kizártnak, hogy több hasonló, magányos bolygó vándorolhat a galaxisban. Így a jövőbeli kutatások során nem kizárt, hogy hasonló objektumokra bukkannak a szakemberek.
OSZD MEG másokkal is!