A Khufu-naphajó egy ősi földönkívüli technológián alapuló szerkezet lehetett, akárcsak az a 24 rejtélyes, lézeres eljárással kivágott gránittömb, melyet a közeli barlangokban találtak?
24 rejtélyes, fekete színű gránittömb található a gizai nagy piramis közelében, melyek több ezer évvel ezelőtt készülhettek, méghozzá modern, lézeres technológiával.
Ezek a hatalmas fekete kőtömbök egyenként akár a 100 tonnát is elérik. Szinte tükörsima a felületük, és hatalams rejtély az, hogy mire szolgálhattak egykoron.
Az biztos, hogy egy olyan technológia végtermékei, melyet ma még nem ismerünk, leszámítva a lézeres technológiát, ami azonban nem volt elérhető a több ezer évvel ezelőtti ókori Egyiptomban.
Adódik tehát a kérdés: hogy hozták létre ezeket a gránittömböket? És mi az eredeti funkciójuk?
A paleoasztronautikai kutatások szerint ez a 24 darab óriási tömb valójában nem más lehet, mint különleges „feketedobozok”, vagy egyfajta energiacellák.
Energiacellák egy sokkal nagyobb szerkezethez, mely feltehetően a gizai nagy piramis alatt van elrejtve.
A kő megmunkálásának művészetét a legmagasabb fokon ismerhette az, aki ezeket megalkotta, de még úgy sem lett volna lehetősége ennyire tökéletes „dobozokat” készíteni.
Ezért gondolják mind a mai napig földönkívüli eredetűnek ezeket a dobozokat, vagy egy olyan földönkívüli technológiával, de emberek által gyártott tárgyaknak, amik egy hatalmas naphajó részei lehettek.
ha valóban energia cellák voltak, akkor a Khufu-naphajó működtetéséhez kellhettek, ezért is vannak jelenleg is a gizai – azaz Khufu – nagy piramis közelében.
A gizai nagy piramis alatt egyértelműen létezik egy struktúra, mely elkülönül a környezetétől, és ott van a mélyben.
Már évtizedek óta vannak sejtések arról, hogy a piramisok és a nagy szfinx alatt egyfajta alagútrendszer található, melyek titkos, gigantikus földalatti termeket foglalnak magukban.
Az egyik hegyoldalba vájt barlangrendszerben található gránittömbök és a naphajó összefügg. Egyiptomban nem csak olyan naphajók léteztek, melyekkel a tengereken hajóztak.
Különös érdekesség, hogy az egyiptomiak ezen hajói már tartalmaztak fém alkatrészeket, tehát hihetetlenül fejlett civilizáció volt.
A régészek egy csoportja úgy tartja, hogy egykoron a fáraók temetkezési szertartásaihoz szállított rituális tárgyak elvitelére szolgáltak.
Ezeket a hajókat rendszerint az uralkodók, azaz a fáraók sírjában, vagy az alatt temették el, így a Kheopsz-piramis alatt valóban létezhet egy gigantikus naphajó, modern, földönkívüli technológiával.
Az egyiptomiak úgy hitték, hogy a fáraókat ezek a naphajók szállítják át a túlvilágra.
A paleoasztronautika hívei szerint a naphajók nem csak a klasszikus értelemben vett hajókat jelentették, hanem különleges, repülésre is képes szerkezeteket. Erre ugyanis nem szolgálnak bizonyítékul, de szerintük egyes egyiptomi hieroglifák éppen ilyen naphajókat ábrázolnak.
Ezek a naphajók a nap erejét használták fel energiaforrásként, hatalmas energiacellákban elraktározva azt, mint amilyenek a megtalált gránittömbök lehetnek.
De vajon ez egy és ugyanaz lenne, mint az a Khufu-naphajó, amit valóban a gizai piramisnál találtak még régebben? Ez egy óriási hajó volt, melyet eredetileg Khufu fáraó építtetett, és a legenda szerint szintén a Nap ereje hajtotta.
Ez egyben a világ legrégebbi valaha talált, érintetlen hajója, és sok szakértő szerint, ha vízre bocsátanák, még most is lehetne vele hajózni.
Azonban az a legbizarrabb az egészben, hogy a naphajót soha nem arra tervezték, hogy a vízen hajózzanak vele. A naphajó a legendák szerint a levegőben haladt volna…
Itt jön a még megdöbbentőbb dolog: a hajót eredetileg rétegekben találták meg, és nem volt teljesen összeillesztve, noha korábban feltehetően kész volt. Ezt a régészek annak tudták be, hogy hosszabb ideje volt már a felszín alatt.
Egy bizonyos Ahmed Youssef Moustafa volt az, aki apránként, rengeteg munka árán végül az előkerült darabok és roncs alapján rekonstruálni tudta a naphajót.
Olyan jeleket találtak a maradványokon, melyek egyértelműen arra utaltak, hogy a naphajót többször is „használták”. Ez azért rendkívül különös, mert soha nem hajóztak vele. A vízen legalábbis nem, hiszen a levegőben való lebegésre és „úszásra” lett tervezve…
Rengeteg kérdés vetődött fel a naphajó kapcsán. Tényleg a túlvilágra való utazásra használták? Ha igen, akkor miért vannak rajta használatból eredő nyomok, ha a fáraókat a túlvilágra való átlépésük után segítette?
És ha valóban képes volt repülni, azt milyen technológiával, vagy megoldással oldották meg? És miért volt nem teljes egészében, hanem darabokban elhelyezve a piramisnál?
Egy bizonyos Kamal-al Mallakh egy másik helyszínen, szintén a gizai nagy piramis lábánál talált egy másik hajóroncsot is, ezt a felfedezését azonban nagyon sokáig nem ismerték el.
Ráadásul az ásatást, és a feltárást követő éjszaka valaki, vagy valakik kirabolták a helyszínt, és rengeteg részét elvitték a hajónak. Sokak szerint köztük lehettek azok az ősi alkatrészek is, melyek megoldhatták volna a naphajó repülési képességének rejtélyét.
A mai napig nem tudni, hogy valóban tudtak-e repülni, és ha igen hogyan, ezek a naphajók. Egyiptom homokja a mélyben tartja a titkait továbbra is…
OSZD MEG másokkal is!