Hallottunk már tábortűz mellett mesélt ijesztgetéseket. Ebből születnek később a horror legendák. Összegyűjtöttük azokat az ijesztő sztorikat, melyek évtizedek óta szájról-szájra terjednek Romániában.
A szervkereskedelemtől való félelem, összekötve a gyerekeink elvesztésétől való félelemmel nem hazai sajátosság, Amerikában, Magyarországon, Nyugat-Európában is terjednek olyan sztorik, miszerint különféle színű (általában fekete) kisbuszok egyszerűen a járdáról szedik fel a gyerekeket, akiket aztán vagy soha többé nem látnak a szüleik, vagy borzalmasan megcsonkított holttesteiket találják meg.
Gyermekrabló kisbuszok
A hazai változatokban szerepel sárga kisbusz és mentőautó is, helyszínként pedig Bukarest, Kolozsvár, Marosvásárhely, Bákó, Nagyvárad is felbukkan. A marosvásárhelyi változat szerint a városi szülészet vezetőjének anyukák mesélték, hogy azt hallották, a Meggyesfalvi negyedben (Mureşeni) találtak gyermektesteket, akik mellére borítékban pénzt tettek, „hogy fussa a temetésre”.
A Pro Tv 2011-es híradása szerint Bukarestben a pánik odáig fajult, hogy egy család egy este halálra rémülve hívta ki a rendőrséget, mert eltűnt a kislányuk, a keresőcsapat viszont otthon, egy szerkrényben találta meg a békésen alvó gyermeket. Az országon végigharapózó pánikhullám következtében több megye rendőrsége is megerősítette, hogy semmilyen hasonló esetről nem tudnak.
Borzongás a szórakozóhelyen
Többféle sztori kering az ország szórakozóhelyeiről, ahol mindenféle veszélyek leselkednek a gyanútlan bulizókra, főleg a lányokra. Az egyik legrémisztőbb történet szerint egy fiatal egyetemista lány egy szórakozóhelyen megismerkedik egy fiúval, táncolnak, csókolóznak, haza viszont már nem megy vele. Másnap arra ébred, hogy csúnya kiütések jelentek meg az arcán (vagy a nyelvén), ijedten orvoshoz megy, aki közli vele, hogy ezek olyankor jönnek elő, amikor holttestekkel érintkezik az ember. A rendőrség valahogyan (egyik változat szerint a lány megjegyezte a fiú rendszámát, másik szerint telefonszámot cseréltek) megtalálja az illetőt, betörik a lakását, ahol több megerőszakolt lány holtteste hever.
A neten keringő sztorik és az ezekhez fűzött kommentek több városba helyezik az eseményeket: Bukarest, Kolozsvár, Temesvár egyaránt megjelenik. A történet maga azonban eléggé konstans, olyan szempontból is, hogy senki sem gondolkozik el azon, egy ilyen gyilkost hogy is lehetne könnyen, órákon belül megtalálni, és miért nyitna ő maga ajtót a rendőröknek, mint azt az egyik változat megemlíti.
A történet különben ismét nem román specialitás, tavaly az urbanlegends.hu írt egy magyar változatról (amely inkább fordítás lehet, nincs benne konkrét helyszín sem), angol nyelven pedig a Snopes legendavadász oldal a 2000-es évek elejéről is idéz e-mailen terjedő sztorikat. Ezekben legtöbbször nem gyilkos, csupán egy nekrofil szerepel, temetkezési vállalkozók vagy boncnokok.
Hátborzongató sztori kapcsolódik Bukarest egyik legendás étterméhez, a Budapest nevűhöz is, amely 1973 és 2000 között működött. A ’80-as években terjedt el, hogy a konyhán emberi szervekből készítenek ételeket, ezeket pedig a bonctermekből szerezték be. Az Adevarulnak nyilatkozó egykori csapos elmesélte, valóban volt egy nyomozás, mivel valaki feljelentette őket, hogy rosszul lett az ott fogyasztott ételtől, és emberhúsra gyanakszik. A nyomozás ezt nem erősítette meg, azután viszont a környékbeliek leskelődni kezdtek az étterem dolgozói után, figyelték, hogy honnan és mikor szállítják a húst, abban reménykedve, hogy „le tudnak csapni” az emberhúsra. A hiedelem a mai napig annyira erősen tartja magát, hogy még szociológiai tanulmány is készült belőle.
„Az élelem hiánya, az áram- és vízellátás korlátozása állandó bizonytalanságot okoz a holnappal kapcsolatban. (…) A ’80-as években a sorbanállás a mindennapi élet szerves részét képezte, és folyamatosan feszültséget keltett. Emiatt jelentek meg különféle szóbeszédek és viccek” – állapítja meg Bogdan Palici, egy 2007-es felmérés készítője.
Végül létezik egy „importsztori”, miszerint egy bentlakó lány éjjel későn érkezik haza egy buliból, sötétben bebújik az ágyába, reggel pedig szobatársát vérbe fagyva találja, egy felirattal a falon: ugye, örülsz, hogy nem kapcsoltad fel a villanyt? Azóta megtaláltuk egy sokkal bővebb változatát is a történetnek, amelyben nem reggel megy haza a szobatárs, hanem még az este folyamán visszatér a táskájáért, és a szereplők nevet is kapnak.
Az AIDS-es tű legendája
Ismét nemcsak hazai, hanem világszerte elterjedt, és időről időre újra elharapózó hisztéria az a félelem, miszerint random embereket AIDS-es tűvel szurkálnak meg. Az év elején Kolozsváron is ismét felbukkant a történet, a Citynews portál januárban írta meg, hogy több bejelentés is érkezett hozzájuk, miszerint az emberek nem érzik biztonságban magukat, idegenek a buszokon és az utcán is AIDS-es tűkkel szurkálnak.
Hivatkozásuk szerint még a Facebookra is kikerült egy figyelmeztető üzenet, hogy különösen a Memorandumului és a Széchényi tér környékén kell nagyon vigyázni, és már 11 esetről tudnak. “Hogy lehet, hogy erről nem beszélnek a hírekben?!” – írta egy olvasójuk.
A rendőrség több diákot is kihallgatott ez ügyben, de arra jutottak, hogy senki sem tud közelebbről megnevezni sem egy áldozatot, sem az elkövetőt, tehát valószínűleg csak szóbeszédről van szó. 2012 elején Bukarestben tört ki hasonló pánik, ott egy fórumról indult, és az állítólagos eset pontos helyszínét is megjelöli, a 42-es villamost. A rémhír Bákóban is terjedt, itt egy ismert diszkót emeltek ki, de hivatkoztak a tömegközlekedésre vagy bankautomatákra is.
Hivatalosan ilyen fertőzéses esetet egyik romániai városban sem regisztráltak. A sztori világszinten fel-felbukkan, 2005-ben például egy körlevél párizsi mozikba helyezte a a történetet, megspékelve azzal, hogy amikor az áldozat felállt a moziszékből, a tű mellett egy levelet is talált: “Isten hozott az AIDS-esek nagy családjába”. Ennél érdekesebb a 2009-es kínai eset, amikor a tömeghisztériának volt némi valós alapja: tényleg történt összesen négy támadás, az indíttatás viszont semmiképpen nem az volt, hogy találomra kiválasztott áldozatokat szedjenek a “nagy családba”, még csak a média által kreált etnikai konfliktus sem, egyszerűen drogos fiatalok támadtak fecskendővel – mivel az volt kéznél.
Mi lehet a történet terjesztésének indíttatása? A Snopes.com témába vágó cikke megállapítja, főleg az, hogy attól rettegünk, bármennyire óvatosak vagyunk, megfertőződhetünk a halálos kórral. Ezen kívül az összeesküvés-elméletek kedvelői már önmagában a HIV-vírussal kapcsolatban is terjesztenek különféle konspirációkat, miszerint a vírust az amerikai kormány fejlesztette ki, hogy biológiai fegyverként hasznosíthassa.