A világ talán leghíresebb ufó incidensét már valószínűleg senkinek sem kell bemutatni. Az 1947-ben Roswell városában történt baleset örökre beírta magát a történelembe. Az addig nyugodt kisváros lakói azon a nyáron rendkívül szokatlan dolgokat tapasztaltak.
Az Új-Mexikóban található Roswell ugyanis egy idegen csészealj lezuhanásának szolgált helyszínéül.
A történetet már ismerjük, ezért megpróbáljuk kicsit más oldalról megközelíteni a dolgokat. Sokan ma is, és akkor is úgy gondolták, hogy Roswell lehet a kulcs az idegenek létezésének bizonyítására. Ez az eset az, amelyik az egyik legjobban dokumentált eset, és melyben számtalan bizonyíték mutat arra, hogy valóban idegen látogatásáról van szó.
Az 1990-es években az amerikai hadsereg új vizsgálatot indított az ügyben. Az eredmények természetesen a megszokott fedősztori elven egy teljesen más, mondhatni hétköznapi magyarázatot tettek meg a Roswell-incidens kulcsának. A jelentés szerint egy Mogul ballon volt a lezuhant tárgy.
Lezuhant csészealj, titkolózó hadsereg
Az egész 1947 Június 14-én történt, amikor William Brazer farmer épp a Foster közelében álló birtokán dolgozott földjén, amikor szokatlan roncsokra lett figyelmes. Mindez 30 kilométerre északra történt a várostól.
A roncsok viszonylag kis területen szóródtak szét, és a beszámoló szerint nagyon hasonlítottak egy összetört hatalmas diszkoszra.
Brazer elmondta, hogy a fiával találták meg a roncsokat, melyek világos színű, csillogó fémből készültek. Voltak kisebb és nagyobb darabok is, de a legtöbbjéről nem tudták megállapítani, hogy pontosan milyen szerkezetnek is a részei.
Állítólag a hadsereg megtalálta a csészealj irányító paneljét is, amin kézlenyomatok voltak. A későbbi tanulmányozásuk során kiderült, hogy egyfajta érintéssel, illetve gondolat átvitellel voltak képesek a lények irányítani a járművet.
Brazernek természetesen senki sem hitt, rá sem hederítettek először. Ekkor tért vissza a helyszínre, hogy begyűjtsön néhány mintát a roncsokból. Többen is azt mondták, hogy az azt megelőző napokban többször láttak egy repülő csészealjra hasonlító szerkezetet rekedni az égen. Ekkor tudatosult benne igazán, hogy mit is talált a farmján.
Egy esetben fültanúja volt, amint Wilcox, a helyi serif bizalmas beszélgetést folytatott valakivel, és azt mondta, hogy egy repülő csészealjat találtak.
Tagadó hatóságok
A hadsereg valamilyen különös oknál fogva agresszívan tagadta, hogy bármiféle azonosítatlan repülő csészealj zuhant volna le Roswellben. Az Air Force egyik embere, Roger Ramey azt nyilatkozta a sajtónak, hogy az objektum egy időjárás figyelő ballon volt, semmi több. Még egy sajtótájékoztatót is összehívtak, hogy megmutassák a roncs bizonyos darabjait.
Sokak szerint azonban nem azokat a darabokat mutatták meg a közvéleménynek, amiket a helyszínen találtak.
Idegen holttestek
Ekkor még egyetlen szó sem esett az idegen űrhajósok holttesteiről. A roncsok között ugyanis nem emberi halottak hevertek, és ezt a helyszínre siető hadsereg és más titkos kormányszervek pontosan tudták. A roncsokat és a nyomokat módszeresen takarították el, hogy ne maradjon semmi nyom.
Az egyik nyilvános megjelenésen egy bizonyos Marcel őrnagy számolt be az ügy aktuális állásáról, és arról, hogy csupán egy ember alkotta földi szerkezetet találtak. Azonban a helyszínen abban a pillanatban mikor tájékoztatta az újságokat, egy fotó is készült.
A felvételen semmi szokatlan nem volt elsőre, azonban szemfüles riporterek utólag elemezve a fotót észrevettek valami különöset. A Marcell őrnagy kezében szorongatott fecnin – ami valószínűleg a katonai jelentés volt, amit kapott – némi kép javítás után el lehetett olvasni a rajta álló szöveget.
A szöveg több utalást tett arra, hogy áldozatokat, holttesteket találtak a roncsban, valamint beszámol egy titkos transzportról.
Ha tényleg egy meteorológiai ballont talált a hadsereg, akkor a katonai jelentés miért írt áldozatokról? És titkos szállítmányról? Minden bizonnyal a titkos szállítmányok halott idegeneket takartak. Egy közeli katonai bázisra szállíthatták őket, hogy felboncolva tanulmányozzák testfelépítésüket.
A roncsokat, a csészealj kisebb és nagyobb darabjait szintén elszállították máig ismeretlen helyre.
Egyesek szerint a Roswellben lezuhant csészealj még megmaradt szerkezeti elemei ma a hírhedt 51-es körzet egyik földalatti hangárában vannak.
Katonai előny a roncsból
A katonai lopakodó technikákat nagy valószínűséggel a lezuhant idegen jármű darabjainak tanulmányozásával sajátítottuk el.
Az irányítópanel működési elvét állítólag nagyon sokáig, évtizedekig nem sikerült megfejtenie a technikusoknak.
Csak az elmúlt években érett be a gyümölcse, ugyanis egyre több hír számol be arról, hogy közel járnak egy gondolatvezérelt számítógép kifejlesztéséhez. Nem bizonyítható, hogy ez az áttörés az 1947-ben Roswellben talált irányítópanelnek köszönhető, de egyes bennfentes informátorok szerint igen.
A megtalált panelnek köszönhetjük az érintőképernyős telefonokat is. A tudósoknak már 1947-ben ott volt a lábuk előtt a technológia, azonban idő és energia kellett ahhoz, hogy a működési elvet megfejtve át tudják ültetni Földi technológiába. Az irányítópanel ugyanis egyfajta érintés érzékelő rendszer volt. Az érintéssel lépett működésbe a panel, így voltak képesek az ufonauták a gondolatvezérlésre.
Nem is egy űrhajó zuhant le, hanem kettő
Ez az elmélet az utóbbi években kezdett egyre népszerűbb lenni. Állítólag Roswellben nem csak egy, hanem két csészealj is lezuhant.
Mindezt az amerikai légierő nyugalomba vonult ezredese, Richard French állította egy interjúban. Állítása szerint a rosswelli eset nemcsak megtörtént, hanem valójában két becsapódásra is sor került.
A Huffington Postnak nyilatkozó French szerint a második lezuhant objektumról szinte senki nem tud.
Az első becsapódás azután történt, hogy a légierő lelőtt egy kísérleti repülőgépet a nevadai sivatagban, az ehhez használt EMP pedig annyira hatékony volt, hogy elvesztették az irányítást az ufó fölött, ami lezuhant.
French arról számolt be, hogy a repülő csészealj kilövéséről szóló híreket egy másik tiszttől szerezte. Az informátor a White Sands Proving Grounds körzetében dolgozott az Új-Mexikói sivatagban, ahol az amerikai hadsereg a kísérleti fegyvereit tesztelte
A forrás elmondta Frenchnek, hogy az első ufóészlelés után egy második becsapódásra is sor került Roswell közelében
French erre hivatkozva állítja, hogy a második jármű néhány mérfölddel arrébb zuhant le, mint az első, és úgy véli, hogy a második űrhajó földönkívüli legénysége a lezuhant jármű technológiáját vagy személyzetét próbálta megmenteni.
French a második ufóról nem mondott további részleteket, de szóba hozta, hogy látta a hadsereg felvételeit a lezuhant járműről, amelyen olyan feliratok voltak, amik leginkább az arab nyelvre emlékeztetnek.
French története érdekes párhuzamot mutat egy egykori CIA ügynök, Chase Brandon beszámolójával, aki a kilencvenes években a központi hírszerzés főhadiszállásán talált egy Roswell feliratú dobozt, amiben szöveges dokumentumok és fényképek voltak. Brandon az anyag áttanulmányozása után megállapította, hogy a Roswellnél lezuhant űrhajóról van szó, a fényképeken látható jármű pedig nyilvánvalóan nem a Földről származott.
French huszonhét évig szolgált az amerikai légierőnél, és részt vett az 1947-től írt kék könyv, a Project Blue Book szerkesztésében; ebben az ufókutatással kapcsolatos eseteket gyűjtötték össze. 1952-től French az ufóészlelések vizsgálatával kezdett foglalkozni. Ha valaki azonosítatlan repülő tárgyat látott, French egy másik ügynökkel együtt megvizsgálta a jelenséget, és próbált logikus magyarázatot találni az észlelésre.
Ezek az észlelések többnyire civilek, nem katonák nevéhez fűződtek. Az analízis során a legtöbb esetben azt a logikusnak tűnő magyarázatot adták, hogy a mocsári köd tévesztette meg őket, vagy hogy a repülőnek hitt tárgy valójában egy vezetéken lóg. Ezek a jelentések a hivatalos csatornákon át egészen az elnökig jutottak.
French maga sem tudja, hogy pontosan mi szükség volt a munkájára. Elképzelése szerint ha elfogadnánk azt a tényt, hogy a Földre időnként más univerzumokból származó látogatók érkeznek, az alapjaiban rengetné meg a vallásokat, valamint a hadsereg hírnevét is megtépázná az, ha kiderülne, hogy tehetetlenek vagyunk velük szemben.
Az ezredesnek még ma is meggyőződése, hogy a kormány és a hadsereg eltitkol valamit. „Ez még manapság is zajlik, ehhez nem férhet kétség. Sokszor hallottam a cáfolataikat, és már akkoriban is szembehelyezkedtem a véleményükkel. Számomra sosem volt kérdéses, hogy az az ufó valódi volt.”
OSZD MEG másokkal is!