Szó szerint. Az ecuadori esőerdők mélyén olyan pálmafákra bukkantak, melyek képesek a gyökerük segítségével akár húsz méter távolságot is vándorolni viszonylag rövid idő alatt.
Ecuador szívében, a Sumaco Bioszféra Rezervátum területén fedezték fel a sétáló pálmafákat (Socratea exorrhiza), melyek társaikkal ellentétben képesek a helyváltoztatásra – írja a BBC. Ha valami veszélyezteti a túlélésüket, egyszerűen „odébbállnak”.
Az ecuadori Sumaco Rezervátumot gyakran mesebeli erdőként emlegetik különleges élővilága miatt.
A Közép- és Dél-Amerikában őshonos sétáló pálmafákat, melyek akár huszonöt méter magasra is megnőnek, a világon egyedülálló természeti csodaként tartják számon a tudósok is.
A sétáló fák szép lassan vándorolnak az erdőben, ahogy a gyökereik mindig újra nőnek a régi helyén.
Általában nedves területeken találhatók, ahol állandóan újranövekvő gyökereikkel kapaszkodnak a talajon. Ahogy a talaj erodálódik vagy meglazul, a fa szilárd talaj után kutatva új, hosszú gyökereket ereszt. Miután az új gyökerek megkapaszkodtak, a fa kissé előrehajol, és régi gyökereit a levegőbe emeli.
A folyamat, ahogy a fa áthelyezi magát egy szilárdabb területre vagy olyan körülmények közé, ahol több a napsütés, hetekig vagy akár hónapokig is eltarthat.
A gyökerek akkor is újra tudnak nőni, ha alkalmazkodni kell egy új helyzethez. Ha például egy másik fa rádől egy sétáló pálmára, akkor a gyökerei újranövesztésével meg tudja változtatni a pozícióját és ki tudja menteni magát a rádőlt farönk alól.
Ez a képesség túlélésül szolgálhatott a dél-amerikai esőerdők irtásánál, hiszen a tömeges fairtáskor kialakuló talajerózió ellenére a sétáló pálmafák mindig képesek voltak gyökereikkel megtalálni az új, szilárd talajt.