Az emberiség nélküli, posztapokaliptikus Föld csupán a sci-fi filmek témájának tűnhet.
Sir Martin Rees arra késztet minket, hogy gondolkozzunk el a valós, emberiséget fenyegető veszélyekről, természeti és embertől származó fenyegetésekről, amelyek teljesen kiirthatnak minket.
Az emberi faj aggódó tagjaként teszi fel a kérdést: mi a legrosszabb, ami megtörténhet?
10 évvel ezelőtt írtam egy könyvet „Utolsó évszázadunk?” címmel, így, kérdőjellel a végén. A kiadó levette a kérdőjelet. (Nevetés) Az amerikai kiadó átírta a címet „Utolsó óránk”-ra. Az amerikaiak szeretik rögtön tudni, miről van szó. (Nevetés)
Témám az volt, hogy a Föld 45 millió évszázada létezik, de ez a mostani különleges. Most van először az emberi faj kezében a bolygó jövője. A földtörténetben szinte mindig a természet volt a fenyegető erő: betegségek, földrengések, aszteroidák, stb. De most mi jelentjük a legnagyobb veszélyt. Nem csak az atomkatasztrófákról van szó.
Összekapcsolt világunkban egy hálózati összeomlás azonnal továbbterjed; egy járványt napok alatt elterjesztenek a légiutasok; és a közösségi hálón szó szerint fénysebességgel terjednek az álhírek és a pánik.
Túl sokat aggódunk kis dolgok miatt– valószínűtlen légikatasztrófák, rákkeltő anyagok az ételben, sugárzási értékek, és a többi– de politikusainkkal együtt teljes tagadásban vagyunk a várható katasztrófákat illetően.
A legrosszabb, szerencsére, még nem történt meg. Lehet, hogy nem is fog. De ha egy esemény potenciálisan végzetes, akkor érdemes jelentős figyelmet fordítani arra, hogy megelőzzük, még akkor is, ha kicsi az esély rá, hogy bekövetkezik. Mint ahogy a házunkra is kötünk biztosítást.
Ahogy egyre fejlettebb és ígéretesebb a tudomány, úgy növekszik egyre a velejáró kockázat is. Egyre sérülékenyebbek vagyunk. Pár tíz éven belül milliók fognak hozzáférni gyorsan fejlődő biotechnológiákhoz, mint ma a kibertechnológiához. Freeman Dyson TED előadásában megjósolta, hogy a jövő gyermekei úgy fognak új organizmusokkal játszani, mint mi annak idején a kémcsövekkel.
Lehet, hogy ez már majdnem sci-fi, de ha csak egy része is beteljesedik, az a környezetünket és egész fajunkat kétségkívül érinteni fogja. Például van pár radikális környezetvédő, akik szerint jobb lenne a bolygó,
Gaia számára, ha kevesebben lennénk mi emberek. Mi történik, ha ők is hozzáférnek majd szintetikus biológiai technológiákhoz majd 2050 környékén, mint mindenki más? Addigra más sci-fi rémálmok is valóra válhatnak: egyszerű robotok elszabadulnak, vagy a hálózat saját tudatára ébred, és fenyegetést jelent mindannyiunkra nézve.
Tudunk-e ilyen veszélyek ellen szabályozással védekezni? Mindenképpen törekedni kell rá, de ezek a törekvések annyira elterjedtek és versenyképesek, és annyira a kereskedelmi érdek hajtja őket, hogy bármi, ami megvalósítható, meg is fog valósulni, mindenféle szabályzás ellenére.
Olyan ez, mint a drogtörvények: próbáljuk kordában tartani, de nem megy. A globális falunak is meglesz a saját bolondja, ráadásul messzire elér majd a keze….
OSZD MEG másokkal is!