Edward Snowden szerint a földönkívüliek olyan jól titkosíthatják kommunikációjukat, hogy ha megpróbálnánk lehallgatni őket, valószínűleg zajnak néznénk a kommunikációjukat. A SETI szerint azonban ez nem így van, és képesek vagyunk jelenleg is kiszűrni egy esetleges nekünk szánt üzenetet.
Mondjuk ezzel csak azt akarta érzékeltetni a Neil deGrasse Tysonnal folytatott beszélgetésében, hogy az elektronikus kommunikáció fejlődéstörténetében nagyon rövid az a szakasz, amiben a kódolatlan üzenet a norma.
Abban viszont téved, hogy – legyenek bármilyen fejlett kriptográfiai módszerrel titkosítva – nem tudnánk kiszűrni a földönkívüli kommunikációt a zajból.
“Nem az üzenetet keressük. A jelet keressük, ami arra utal, hogy valakinek van jeladója” – mondja Seth Shostak, a földönkívüli életet kutató SETI kutatóközpontjának igazgatója.
Ebből a szempontból pedig lényegtelen, hogy egy üzenet hogyan van titkosítva, vagy hogy egyáltalán titkosítva van-e. Shostak szerint kutatásuk a rádióhullámokra koncentrál, azokból is a szűk sávban sugárzottakra, mert a tudomány jelen állása szerint ilyet csak jeladók tudnak küldeni.
Ha ilyen jelet találnának, az Shostak szerint azt jelentené, hogy “hahó, van ott kint valaki, aki képes rádióadót építeni”.
Ez pedig még akkor is bizonyítaná, hogy valójában üzenetről van szó, ha amúgy a titkosítás miatt meg sem tudnánk különböztetni a zajtól.
Doug Vakoch, a SETI csillagközi üzenetösszeállításért felelős kutatója – igen, ő az, aki azzal fogalkozik, hogy hogyan tudnánk beszélni a földönkívüliekkel – szerint a földönkívüliek utáni kutatásnak igazából nem a titkosítás az akadálya, hanem az, hogy a rendelkezésre álló technológiával legfeljebb azokba az üzenetekbe tudnánk belehallgatni, amit célzottan a Földre küldenek az idegenek.
Szerinte a másik nagy akadálya a kutatásnak, hogy bármelyik civilizáció könnyedén elrejtheti a jeleit. Vegyük például a Földet. “A múltban nagyon hangosak voltunk, rengeteg tévé- és rádiójelet sugároztunk.
Most viszont a kommunikáció nagy része optikai kábelen és műholdakon zajlik, ezekből pedig kevesebb jel szivárog a világűrbe” – mondta.
Vagyis Snowdennek egyben igaza volt: az elektronikus kommunikáció fejlődéstörténetében tényleg nagyon rövid az a szakasz, amiben egy másik civilizációnak esélye lehet meghallania a másikat. De nem a titkosítás, hanem a jelek árnyékolása miatt.