Nem akármilyen elmélettel állt elő.
Eddig mindenki azt gondolta, hogy az ősrobbanás egy olyan elmélet, ami alapjaiban véve igaz, és a lehető legjobb megközelítése annak, hogy mi is történt valójában annak idején, a világegyetem keletkezésénél.
Az ősrobbanás elmélete kimondja, hogy az anyag, a tér és az idő egyetlen végtelen szingularitási pontba volt roskadva, majd onnan egy adott ponttól kezdve a végtelenségig elkezdett hirtelen tágulni.
Így lett tér és idő, és anyagrészecskék milliárdjai szóródtak szét a tér minden irányába.
Az ősrobbanás elmélete azonban rengeteg hiányossággal küzd, mely még ma is alaposan feladja a leckét a tudósoknak. Ezért sokakban komoly kételyek merültek fel az egésszel kapcsolatban.
Egy brazil tudós, Juliano Cesar Silva Neves szerint azonban az ősrobbanás elmélete meglehetősen hiányos. És eme hiányosságok miatt nem is lehetséges, hogy valaha megtörtént…
A brazil tudós egy ciklikus elméletet agyalt ki, mely sokkal valószínűbb lehet az ősrobbanásnál, és megmagyarázza világunk működését és keletkezését is.
„A munkám egyik következménye lehet egy ‘ciklikus’ elképzelés az univerzumról” – mesélte.
Vagyis a végtelen világegyetem ciklikus módon tágul és húzódik össze, meghatározott időközönként.
“Az általam javasolt kozmológiai modell természetesen elismeri a világegyetem tágulását és más ismert jelenségeket, mint például a kozmikus sugárzást. Számomra a fő kérdés az Ősrobbanás és a kezdeti szingularitás állapota.
Vagyis az univerzum létezésének (elméletileg) első szakasza, amelyben az Einstein relativitáselméletében szereplő fizikai és geometriai mennyiségek nem rendelkeznek meghatározott értékkel.” – jelentette ki.
Ezek minden számítás szerint a végtelenbe tartanak. Ez egyértelműen a relativitáselmélet problémája.
Nincs általánosan elfogadott elmélet a kvantum gravitációra, mely feloldaná ezt.
“Azonban a kezdeti szingularitás problémája megoldható anélkül, hogy a kvantumelméleteket igénybe vennék, ahogy azt a munkámban bemutatom: ebben a modellben nincs olyan pillanat a kezdeti szakaszban, amely alatt ezek a mennyiségek végtelen értékek lennének, továbbá a fázis nem feltétlenül az első, vagyis elutasítom a robbanás elképzelését, és inkább egy visszaugrást vagy visszapattanást javasolok.
Ha ez létezik, akkor az univerzum jelenlegi tágulása előtt volt egy másik előző fázis. Ha az univerzum jelenleg tágul, ez azt jelenti, hogy előtte összehúzódott.” – folytatta.
Így alakul ki a ciklikusság. Vagyis az összehúzófás ás a tágulás folyamatosan egymást követi, előre meghatározhatatlan ideig.
OSZD MEG másokkal is!