Alig néhány hónapja jelentették be, hogy lefúrnak, a dinoszauruszokat kipusztító meteorit becsapódásából keletkező Chicxulub-kráterbe, hogy választ kapjanak a kihalással kapcsolatban számtalan rejtélyre.
A kétszáz kilométer átmérőjű kráter az egyetlen ismert becsapódási kráter, amelyet összefüggésbe hoztak élőlények tömeges kihalásával.
A képződmény legnagyobb része a Mexikói-öbölben található, a kráter peremének egy kisebb része a mexikói Yucatán-félsziget északnyugati részénél.
Ez lehetett ténylegesen az az aszteroida becsapódási nyom, mely a ténylegesen a dínókat kipusztító űrsziklához köthető olyan módon, hogy ezt nem lehetett azóta sem megcáfolni.
A Chicxulub-kráter tehát a mélyében ott rejti a dínók kihalásával kapcsolatos válaszokat.
A kréta kor végén csapódhatott bele a Földbe, az élővilág 90%-ának kihalását hozva el ezzel. A dinoszauruszok nem tudtak alkalmazkodni a megváltozott kataklizmikus közeghez, ezért viszonylag gyorsan ki is pusztultak.
Annak ellenére, hogy több száz méter vastag tengeri üledék alatt található, a kráter viszonylag jó állapotban megőrződött.
A most zajló fúrásokról bíztató jelentések láttak napvilágot, melyet azt vetítik előre, hogy számtalan korábban nem ismert információt nyerhetünk ki az ásatások eredményeiből.
Sokkal többet tudhatunk meg arról, hogyan és miként zajlott a becsapódás, és a azt követő fajkihalás.
A Chicxulub az egyetlen ismert kráter a Földön, amelynek érintetlenül maradt az úgynevezett csúcsgyűrűje.
Ez egy meredek hegyekből álló különleges képződmény a kráter központjában. Egyelőre nem ismert, hogy pontosan hogyan alakulnak ki ezek a csúcsgyűrűk.
A fúrások gigantikus együttműködést igényeltek. Egy közel 120 méter vastag, 50-60 millió éve keletkezett mészkőlerakódás alatt további 120 méter vastag réteget találtak, mely rengeteget mesélhet arról, hogy milyen szintű volt az óceánok regenerálódásának a mértéke.
Az olvadt, majd megszilárdult kőzetréteg akkor keletkezett, mikor a meteorit becsapódott a Földkéregbe.
Lényegében ily módon az ásatások során szerzett ismereteink segítségével rekonstruálni tudjuk, hogyan zajlott a becsapódás, annak milyen hatásai voltak az élővilágra, és a kihalás milyen gyorsan ment végbe a bolygón.