Nehéz választani a magyarabbnál magyarabb költők, írók közül, de ha választani lehetne, sokan Petőfit tartják „a költőnek”.
A magyar költészet egyik legismertebb és legkiemelkedőbb alakja. Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra.
Számtalan verse és különféle költeménye közül van egy, mely egy az egyben, mindösszesen néhány sorban leírja az egész ÉLETET.
Elgondolkodtató, tömör és lényegre törő. És tényleg benne van minden:
A bánat? egy nagy oceán.
S az öröm?
Az óceán kis gyöngye. Talán,
Mire fölhozom, össze is töröm.
(Szalkszentmárton, 1846. március 10. előtt.)
Mert mi az élet, ha nem a végtelenörömkeresés egyfajta soha be nem teljesülő útja? Az örömöt és a boldogságot kutatjuk. Folyton-folyvást. Szakadatlanul, szüntelenül.
De ha a lábunk előtt heverne, talán nem is tudnánk mit kezdeni vele…
OSZD MEG másokkal is!