Szakértők azt gondolják, hogy minden ember egy 200 000 évvel ezelőtt élt pártól származik.

2024. január 18., csütörtök




Szakértők a jelenlegi tudományos kutatások alapján azt állítják, hogy minden ma élő ember egy olyan pártól származhat, akik körülbelül 200 000 évvel ezelőtt éltek.

A legújabb tudományos értékelések szerint elképzelhető, hogy a mai emberiség egészének egy közös ősei voltak, akik egy házasság keretében élték életüket 100 000 és 200 000 évvel ezelőtt között. A kutatók egy komplex genetikai elemzés során ötmillió élőlény, beleértve az embert is, DNS „vonal-kódjait” vagy genetikai azonosítóit vizsgálták meg 100 000 különböző fajban.

Az elemzés során előkerült adatok alapján egy érdekes hipotézis született: lehetséges, hogy egy nagyobb katasztrófa, mely szinte teljesen kiírtotta az emberi populációt, után csak egyetlen túlélő pártól származik a mai emberiség. Az említett DNS vonal-kódok, amelyek a sejtek magján kívüli részén található DNS-fragmentumok, arra is utalnak, hogy számos állatfaj esetében hasonló jelenség figyelhető meg, vagyis ősi egyedi pártól eredezhetnek.

A tanulmányt készítő két kutató, Stoeckle és Thaler arra a megállapításra jutottak, hogy az összes állatfaj mintegy 90%-a olyan szülőktől származik, akik a legutolsó nagy katasztrófa után kezdtek el újra szaporodni, körülbelül 250 000 évvel ezelőtt. Ezen információ érdekessége, hogy kétségbe vonhatja a hagyományos emberi evolúcióról alkotott nézeteinket, és Thaler is elmondta, hogy eleinte nehezen tudott megbarátkozni ezzel az új nézőponttal.

Ez a figyelemreméltó tanulmány a Rockefeller Egyetem és a Bázeli Egyetem gondozásában jelent meg. Mark Stoeckle és David Thaler, akik a svájci Bázelt választották kutatásaik központjául, a világ genetikai adatbázisait és Charles Darwin evolúciós elméleteit használták fel az elemzésekhez.

Dr. Stoeckle egy érdekes megjegyzést tett: „Olyan korban élünk, amikor az emberek az egyéni és csoporton belüli különbségeket hangsúlyozzák. Ennél sokkal több időt kellene arra fordítanunk, hogy rájöjjünk, mennyire hasonlítunk egymáshoz és az állatokhoz.” Az eredményekből felvetődik egy fontos kérdés: miért kellett az emberi létnek újra elindulnia egy korábbi, körülbelül 65 millió évvel ezelőtti tömeges kihalás után?

A kutatás azt is sugallja, hogy az emberi evolúciós folyamat során ciklikusan előfordulhatnak kihalások és újrakezdések. Ebben az értelemben nem vagyunk kivételesek, hasonló folyamatokat figyelhetünk meg más élőlényeknél is.

Egy érdekes gondolattal zárták a kutatók: ha egy földönkívüli lény megérkezne bolygónkra és találkozna egy galambcsapattal és egy emberi csoporttal, genetikai sokféleség szempontjából nem tapasztalna nagy különbséget köztük.

Bár kultúránk, életünk tapasztalatai és más tényezők nagy mértékben eltérővé tehetnek minket, biológiailag sokféleségünk nem nagyobb, mint például a madaraké. A kutatás során az anyai ágról származó mitokondriális DNS-t vizsgálták, és a kutatók megállapították, hogy az emberekben nincs „genetikai egyediség”.

Stoeckle hozzátette, hogy az emberiség hatalmas populációja és széles körű földrajzi elterjedése hozzájárulhatott ahhoz, hogy genetikai változatosságunk magasabb, mint egyes más állatfajoknál.

Az emberiség alacsony vagy átlagos genetikai sokféleséggel rendelkezik, legalábbis a mitokondriális DNS tekintetében. Néhány vallási csoport félreértelmezte ezt a tanulmányt, és azt gondolta, hogy az emberiség egyetlen "Nagy Bumm" típusú eseményben jött létre 100 000 évvel ezelőtt.

Stoeckle és Thaler azonban hangsúlyozták, hogy az emberi faj és más lények rendszeresen "átalakulnak", sokkal gyakrabban, mint ahogyan azt korábban gondoltuk. Az eredmények nem cáfolják a darwini evolúciót, amely szerint minden élet közös biológiai kezdetből alakult ki milliárdok évek alatt. A kutatók kijelentették: nem állítják, hogy egyetlen „Ádám” vagy „Éva” létezett, és nem is sugallnak katasztrófákat.


Megtekintések száma: 77564





Szólj hozzá Te is a cikkhez

Ez is érdekelhet