Az első, a szakkarai piramis építésénél használtak először méretre szabott kőtömböket. A történelem első vallásos szövegeit itt vésték föl hieroglifákkal a sírkamrák falaira. Egy hatalmas földalatti komplexumot építettek, ide. 12 emelet mély volt, kamráit és folyosóit pedig az első, ember által előállított égetett csempék díszítették.
Ezekben a kamrákban több mint 40 ezer alabástrom tálat, korsót és csészét találtak. Mire szolgáltak? És vajon miért dolgoztak olyan keményen, hogy 30 méterrel a föld mélyén alagutakat, kamrákat és termeket építsenek? Hogyan világították meg ezeket a termeket, miközben feltették a falakat díszítő csempéket? A felszínen található épületek vajon miért olyan hatalmas tömegű építmények, melyekből látszólag semmi hasznuk sem volt?
Miért vájt ki, és mozgatott meg egy 4 milliós létszámú társadalom több mint 1 millió tonna követ, hogy megépítsen egy ilyen kifinomult építészetű komplexumot? Miért készítettek gondosan megmunkált oszlopokat, véseteket és domborműveket csak azért, hogy kidíszítsenek egy olyan homlokzatot, amely mögött nincsen semmi? Hogyan tudott egy magasan fejlett új technika megjelenni egy ilyen racionálisan megmagyarázhatatlan dologgal együtt?
Szakkara Egyiptom egyik legnagyobb rejtélye. Története a leghihetetlenebb válaszokat fedi fel, kezdve a sokoldalú géniusszal, a fantasztikus férfival, a komplexum építőjével és az építés irányítójával. Ez az építész Imhotep. Nevének jelentése: “Aki békében közlekedik”. Ő volt a Hórusz Szeme Misztériumiskola főpapja, aki fontos szerepet játszott az emberiség történelmében.
A III. dinasztia korában, Kr.e.2800 körül uralkodó Dzsószer (Djoser) fáraó építésze és kancellárja volt. Imhotepet, akit a Memphis-i hagyomány Ptáh isten fiaként tisztelt, az írnokok védőszentjének tartották. A szobrok egy része egyszerű emberként egyszerű papi ruhában ábrázolja. Ő volt az építészet atyja. A fától és a napon szárított agyagtéglák használatától eljutott a méretre szabott kőtömbökig. Ő tervezte az első olyan oszlopokat, amelyekre lótuszvirágokat faragtak. Szakkara építészeti harmóniája és a legkifinomultabb megoldások bizonyítják mesteri szakértelmét.
Ő volt az emberiség történelmének első, isteni rangra érdemesült orvosa. A világűrrel, az idővel, a térfogattal, a betegségek természetével, isten létezésével, a halhatatlansággal kapcsolatos gondolatoknak szentelte magát. Megfogalmazta az egyiptomi civilizáció fogalmi alapját, az egyebek között a tudat fejlődését az igazság, az igazságosság, a harmónia és egyensúly, a “Maath” felé. Platón szerint Imhoteptől ered az a történet, amelyet az egyiptomi papok Atlantiszról meséltek.
Asztrológusként és asztronómusként ő készítette el az első rendszeres feljegyzéseket az éggömbről és az első térképeket a csillagképekről. Ismerte a napéjegyenlőségek tengelyforgását, és a korok változását felhasználva ő határozta meg a reveláció állomásait az egyiptomi civilizáció spirituális fejlődésében.
Imhotepet azonban orvosi képességei tették félistenné. Csupán 50 év telt el halála után, amikor Mükeinosz fáraó templomot épített a tiszteletére. Temploma zarándokhellyé vált, ahol csodálatos gyógyulások történtek. A görögök, akik Egyiptomban tanultak, és mindennek új nevet adtak, Aszklépiusznak, vagy Eszkulápiusznak hívták, hogy hangsúlyozzák orvosi eredményeit. Nevezték Hermész Triszmegisztosznak, azaz Háromszor Nagynak is filozófiai és fizikusi tehetségéért, és amiért felfedte az univerzum működését.
Imhotep volt az első, aki összegyűjtötte a betegségek felismerésével és gyógyításával kapcsolatos tudást. A pálca, amelyre kígyó tekeredik, és ma az orvoslás szimbóluma, Imhotep jelvénye volt. Azzal mérte az életenergia mennyiségét, amelyet egy ember megtanul feldolgozni. Tudta, melyik idegközpontot, vagy csakrát használja az ember ennek az energiának a feldolgozására, és hogy hol van a sejtekben elektromágneses egyensúlyhiány. Úgy gyógyított, hogy megnövelte az aura vagy a beteg elektromágneses mezőjének rezgési frekvenciáját. Visszaállította a csakrák egyensúlyát, hogy a beteg szervezetet ismét ellássák életenergiával.
A pálcában két kígyó találkozik a 7 csakránál, a gerincen lévő 7 idegközpontnál, amely felfogja és szétküldi az energiát. A két kígyó az univerzumot létrehozó két ellentétes mozgást és elektromos pólust jelképezi. A két kígyó egy ellentétes töltésű részecskepárokból álló energiaoszlopot fog közre. A részecskék semlegesítik egymást – ez az egyetlen módja a megvilágosodásnak. Ez jelképezi a kundalinit, az életerőt, amely felfelé kúszik a gerincoszlopon. A tudás mára elveszett, de a forma továbbra is a gyógyítást szimbolizálja.
Imhotep szobra a Louvre-ban. Azok a kísérletek, amelyekben elektromos tekercsként használták ezt a formát, azt derítették ki, hogy rejtélyes tulajdonságokkal bír. Amikor elektromosságot vezetnek bele, nem keletkezik elektromos mező, bár minden frekvencián és hullámhosszon rezonál. Az egyiptomiak radioelektromos jelek fogadására és kibocsátására tudták használni.
A … papiruszból tudjuk, hogyan vegyítette Imhotep az orvoslást és a varázslatot. Receptjei és gyógyító formulái tele voltak imádságokkal és varázsigékkel. Úgy vélte, hogy az orvostudomány nem tud gyógyítani a szavak energiája által közvetített erő nélkül. Tanításai nemzedékről nemzedékre, évezredeken keresztül titokban öröklődtek.
Az ő tanai képezik a gnosztikusok, a templomosok, az illuminátusok, a rózsakeresztesek és a szabadkőművesek tudásának alapját. A görögök e tanokat hermészi elveknek nevezték. Imhotep számos papiruszon és agyagtáblán hagyta őket az utókorra. Egyik tanítása szerint a világegyetem Isten elméjében létezik, és minden ember ezeknek a gondolatoknak egyike, de egyúttal maga is képes a gondolkodásra. A valóság egy nagy rendszer, melyben minden kapcsolatban áll egymással, és tudattal bír. Imhotep tanító volt.
A hieroglifák kőbevésését, írását is tanította, és ezzel létrehozta a történelem első vallásos szövegeit. Imhotepet Toth-tal, az isteni elvvel hozták összefüggésbe, akit egy íbiszfejű ember, az isteni ige, a szavak teremtője jelképez. Kétségtelen, hogy Imhotep különleges lélek volt. Idővel alakja mítosszá vált, és különböző neveken az istenséggel azonosították: Toth, Merkúr, Pecapuatl, Escapulatus, Hermes Trismegistos, a áromszor Nagy. A hermészi kifejezés a titkos bölcsesség szinonimájává vált, amely egykor a Hórusz Szeme papjait foglalkoztatta. Ezek egyik főpapja volt Imhotep, Aki Békében Közeledik.
A piramis felépítése
Hogy megértsük ezt a rejtélyes helyet, visszamegyünk az időben ahhoz a pillanathoz, amikor még csak egy hatalmas sivatag volt a helyén. Imhotep hozzálátott a hatalmas földalatti komplexum, Szakkara építésének első szakaszához. Aknát kezdtek ásni a sziklatalapzatba – ez volt a komplexum gerincoszlopa. Az akna 30 méter mély, olyan magas, mint egy 12 emeletes épület. Alapja egy 10 méter oldalú négyzet.
Az egyiptomiak összetört kagylókat és fosszilis maradványokat, magas kvarc- és alumíniumtartalmú homokot, előzőleg kiégetett mészkövet, sziksót és vizet kevertek össze. Ez a keverék nátronlúgot eredményezett, mely reakcióba lépve a nílusi homokban található alumíniummal, nátrium-aluminátot hoz létre. Égetett mész hozzáadásával nátrium-alumínium-szilikátot kaptak, valamint gyorsítóként réz-arzenátot adtak hozzá. Ebből a keverékből öntötték ki a templomaikhoz és piramisaikhoz használt kőtömböket. Az első kőtömbök formaként szolgáltak az újak számára, és így olyan pontos illesztéseket hoztak létre, amelyek közé még egy késpenge se fért be.
Miután a földben lévő 30 méter mély aknát kibélelték téglával, alagutak és csatornák egész rendszerét vájták a sziklába. A kamrákat fokozatosan növekvő számban, a fő pontok irányában alakították ki. Egy kamra volt az akna mellett, kettő kelet felé, három nyugat felé, négy északra, öt pedig délre nézett. Mindegyik csoport belülről egy másik, egyre magasabb frekvenciájú hangot bocsátott ki az elektromágneses frekvencián belül.
Mindegyik kamrán belül több ezer alabástrom edény volt, amelyek ugyanarra a zenei hangra hangolva rezegtek. Az edények formája és a bennük lévő folyadék határozta meg azt a zenei hangot vagy rezgési frekvenciát, amelyre a kamra hangolva volt. Az E-hang 3 kamrában rezgett. Ez volt a belépő szint a legtöbb kezdő számára. A D-hang felett rezegtek, ez volt az első szint megékezésükkor. Az F-hang 4 kamra edényeiben rezgett.
A G-hang 3 kamra edényeiben, az A-hang 2 nyugati kamrában. A főkamrában pedig, egy-egy darabból álló alabástrom szarkofágban a legmagasabb szinten lévő tanítványok elérték a H-hangot, majd onnan magasabb dimenziókba jutottak.
Ezeket a kamrákat kék kamráknak nevezik. Falaikat a történelem első kerámiacsempéi borítják. A türkizkék különböző árnyalataiban pompáznak. Belül újoncokból álló párok meditáltak olyan rezgésszintekre hangolódva, amelyek egyre magasabbá váltak.
Imhotep leírta az Univerzum 7. törvényét: Minden a nemeken alapul, mindennek vannak férfi és női alapelvei. Ez minden síkon megnyilvánul.
Amikor párokként beléptek, az újoncok egyensúlyba kerültek. Semlegessé vált az elektromágneses mezőjük, mivel a férfiaké az óramutató járásával megfelelő irányban, a nőké pedig azzal ellentétes irányban forog.
Felfedezték, hogy a csempék szupravezetők. Nem hoznak létre ellenállást az elektromos töltéssel szemben. Valószínű, hogy miután működni kezdett a komplexum, az örvénylő oszlop módosította a molekulákat, és semlegessé tette őket. A technológiát és a kék szín eléréséhez szükséges keveréket Imhotep találta fel. A híres egyiptomi pép szódabikarbónából, agyagból, káliumból, kovaföldből és réz-bikarbonátból álló keveréke adja ezt a jellegzetes egyiptomi türkizkék színt, amelyet sok kerámiatárgynál még ma is alkalmaznak.
Északra volt a földalatti komplexum bejárata. Az akna aljából emelkedett egy nagyon magas létra, amely a termeken keresztül a felszínre vezetett. Az akna körül, pontosa a földalatti komplexum felett építettek egy kemény talapzatot ugyanolyan téglából, mint amilyenekkel az akna falait fedték be. 5 méterrel a kamrák alatt ástak 11 merőleges gödröt. a 35 méteres mélységben lévő függőleges gödrökből 11 folyosó ágazott el más kamrákba, amelyeket stratégiailag az 5 méterrel feljebb fekvő kék kamrák alá helyeztek.
Ezeken a folyosókon több mint 40 ezer alabástrom vázát találtak. Az egyik váza egymillió év szimbólumát jelképezi Alsó- és Felső-Egyiptom két trónjával. A bölcs Imhotep egyik neve Vázakészítő volt.
Ezeken a folyosókon több ezer váza rezgett az F-hangra, amely bolygónk rezgési frekvenciája. A folyosók a piramis rezonátoraiként viselkedtek, a létrejövő hang betöltötte a piramist.
Az alabástrom olyan anyag, amely rezegni és rezonálni tud, ha olyan erőt alkalmaznak, amely egybeesik a saját rezgési frekvenciájával. Az edények által előidézett rezgésnek magas frekvenciája volt, attól függően, hogy milyen rezgésszintre volt szükségük a kijelölt kamrában. Az elektromágneses frekvencia ugyanezt idézte elő.
Miután a földalatti építkezés befejeződött, az akna nyílását kőlapokkal fedték be. Ezzel valódi földalatti obeliszkké változtatták, melynek a föld felszínén elhelyezkedő piramis a teteje. Az alakzatok nagyon hasonlítottak a Mastabákhoz, a királyi sírokként használt építményekhez, ezért a piramist össze lehet téveszteni egy sírral (pl. Maidumban). Napjainkban még mindig lehet látni ezt a Mastabát a lépcsős piramis szerkezete alatt.
Ezzel tehát befejeződött a földalatti építkezés első szakasza. Megépítették egy hatalmas, háromdimenziós processzor első fázisát, hogy felgyorsítsák az emberek fejlődését, és fénynél gyorsabb energiát hozzanak létre a kvantumfizika egyik alapvető technológiájának a segítségével.
Az építkezés helye
Imhotep volt az, aki eldöntötte, hová építsék a Szakkarai Piramist. A komplexum a keleti 31. és 32. hosszúsági fok, valamint az északi 29. és 30. szélességi fok közötti területen található. Az elkövetkezendő 400 évben csak ezen a helyen építettek piramisokat Egyiptomban. Ez egy sivatagi terület Kairótól 14 km-re délre, Memfisz, Egyiptom korábbi fővárosa mellett. A legdélebbre fekvő piramisok Meidumban, Havaraban és E-Laskumban vannak. Abu Ravash-ban van a legészakibb piramis. Ez a plató egész Gízáig nyúlik. 500 méterrel magasabban áll a folyó szintjénél, ami biztosította, hogy a folyó ne áraszthassa el a földalatti helyiségeket. Ezen a területen 8 kisebb piramis található, amelyek a IV., V. és VI. Dinasztia alatt épültek.
A bolygó elektromágneses mezejének egyik fő csomópontján helyezkednek el, ott, ahol a Föld energiáját a legjobban ki lehetett használni arra, hogy egy kőtömb rezegni kezdjen. Ez az a hely, ahol a bolygó legerősebb mágneses jelenségei előfordulnak. Itt található a bolygó egyik csakrája, ezen a helyen halad át a földáram, a Földnek az a negatív töltése, amely az életenergiát hordozza. Itt van az ún. Lí-vonalak nagy csomópontja, ahol a kvarckristályban gazdag kőtömeg molekuláris súrlódásának eredményeképpen negatív statikus energiát hoz létre. Itt a levegőt négyzetméterenként 500 V-os pozitív töltésű áram hatja át, ami ötszöröse a szokásosnak.
Ez egy olyan hely a bolygón, ami növeli az Imhotep által épített piramis energetikai hatásait. Szakkara elhelyezkedése alapvető fontosságú volt a piramisnak, mint elektromos kondenzátornak a használata szempontjából, ugyanis befogta a piramis felszínét borító mészkőlapok kvarckristályaiban lévő pozitív energiát. Szakkara, a temető mai arab elnevezése az óegyiptomi Sokaris név átvétele. Sokaris a halottak és mesteremberek elnevezése. Jelképe a sólyom.
A misztérium
Ha megvizsgáljuk a tudat megvilágosodásához vezető kvantumutat, látni fogjuk, hogy erről a fejlődési útról számos kiemelkedő tanítvány beszélt. Ezek egyike Jézus volt. Ő azt mondta, hogy ha szeretetben követjük a fény és a rezgés útját, akkor még nagyobb dolgokra leszünk képesek. Jézus a fény szubatomi részecskéinek, az univerzumot létrehozó erőnek a használatáról beszélt. Többezer évvel Jézus előtt a Hórusz Szeme bölcs papjai ennek a tudásnak a segítségével gyorsították fel a tanítványaik fejlődését. Hatalmas piramisokat, kvantumgépeket építettek, hogy örvénylő energiaoszlopokat hozzanak létre, mellyel növelni tudták tanítványaik rezgési frekvenciáját. Olyan központot építettek, ahol kommunikálni tudtak a magasabb dimenziókkal. Ez lehetővé tette, hogy a magasabb fejlettségű beavatottak megtapasztalják a fény útját, és tudást kapjanak a legfejlettebb lényektől, a tudás magasabb szintjén álló tanítóktól.
Fizikai síkon az elektromágneses ösvények és a szupravezetők létrehozásával könnyebbé tették templomaik megépítését, melyek a Hórusz Szeme Misztériumiskola élő könyvei voltak. Szakkara részecskegyorsító energiát termelt, amely az Univerzum legmagasabb frekvenciájú és rezgésű energiája. Semleges energia. Részecskepárokból áll melyeknek egymást kiegészítő ellentétes töltésük van. Mivel semleges energia, nem hoz létre ellenállást, és a fény sebességének 27-szeresével halad. Ez a gondolati energia. A szeretet magas frekvenciáján rezeg.
Ezt az energiát használta Jézus is, amikor a csodáknak nevezett nagyszerű tetteket hajtotta végre. Bebizonyította, hogy az agy magas frekvencián rezegve irányítani tudja a gondolati energiát, és ezzel növeli a beteg emberek életenergiáját, hihetetlen gyógyításokat hajt végre, akár a halálból is visszahozza őket. Vagy, hogy addig növelje a víz frekvenciáját, míg bor nem válik belőle. Fejlettségi szintjétől függően minden tárgy és lény, különböző frekvencián rezeg. Szakkara hatalmas elektromágneses mezőt és olyan hangokat hozott létre, amelyek különböző frekvencián rezegtek. Formája termelte, és befogta az energiát. Az elektromos részecskéket örvénylő oszlopba rendezte, amely a fénysebességnél gyorsabban terjedő energiát hozott létre.
A piramis számos frekvenciát hozott létre, és így lehetővé vált, hogy a különböző fejlettségi szinteken lévő tanítványok a szokásosnál magasabb frekvenciára hangolódjanak, és azon rezegjenek. Ez növelte mentális energiájukat és aurájukat, vagyis saját elektromágneses mezőjüket. A tanítványok ugyanakkor intenzív felkészítést is kaptak, amely 21 éves korukban lehetővé tette a számukra, hogy tudatukat a valóság magasabb dimenzióiba emeljék.
Az életenergia magasabb szintjeinek következtében a szeretetenergia felébreszti a telepátiát. A tanítvány érzékennyé válik a szférák zenéjére, az aurát, vagyis az embert körülvevő elektromágneses mezőt alkotó szubatomi részecskék táncára. A szakkarai kvantumgépezet felgyorsította a spirituális fejlődés folyamatát. Lehetővé tette, hogy a különböző tudati szinten álló tanítványok megtapasztalják rezgésszintjük ideiglenes megnövekedését. Meditációval és az arra való felkészüléssel, hogy békében és harmóniában éljenek, hogy tiszteljenek mindent, a megtapasztalt rezgésszint állandóvá vált.
A legfejlettebb tanítványok magas rezgésszinten maradtak. Utaztatni tudták tudatukat időben és térben, és látták a reinkarnációk láncolatát, amely eljuttatta őket idáig. E fejlett tanítványok látni és érzékelni tudták a 3. dimenzión túli valóságokat az emberi lények fejlődésének következő fejlődési fokán: a magasabb szintű testvérek, vagy a megvilágosodott szuperlények világában, akik már túlléptek ezen a fejlődési szinten, és hozzájutottak a tudáshoz. Az ilyen valóságokba betekintve Imhotep azt mondta: “Mint fönt, úgy lent.”vagy ahogy Jézus mondta: Atyám házában sok hely van. Kapcsolat van a valóság különböző szintjei között. Azt tanította. hogy a fizikai szintet, ami a legnyilvánvalóbb a mi korlátolt érzékeink számára, elemezni lehet, hogy megtudjuk az igazságot az általunk nem érzékelt többi valóságszinttel kapcsolatban. Azok a beavatottak, akik megtapasztalták a következő dimenziót, visszajöttek, hogy szeretetet sugározzanak, és meghozzák a tudást alacsonyabb szinteken lévő társaiknak.
Ez – a saját tapasztaláson alapuló – igazolás magabiztosságot kölcsönzött az egyiptomi társadalom piramisrendszerének minden szintjén. Mindenki megtapasztalta, hogy a világegyetem számos szintből áll. A szakkarai komplexum kommunikációs központtá alakult, ahol a világegyetem legmagasabb valóságait lehetett megtapasztalni. Erről az első dinasztiák piramisainak falain található vallási szövegek számolnak be. A mennyország nem ebben a fizikai dimenzióban létezik. Magasabb dimenziókba tartozik, ahol a szeretet magas frekvenciája rezeg. A piramis bejutást biztosított a szuperlények, a magasabb szinten lévő megvilágosodott testvérek dimenziójába, azokéba, akik már éltek a Földön, és eljutottak a valóság egy magasabb szintjére.
A komplexum másik rendeltetése az volt, hogy az ionok feltöltésével elektromágneses ösvényeket hozzanak létre, melyekben a kőtömböket nehézség nélkül tudták a templomok építési helyére szállítani. Az emberek levitálnak. Az egyiptomi papok felfedték, hogy a világegyetemben két energiapólus van: a szeretet és a félelem. A legalacsonyabb rezgési frekvenciája azoknak van, akiknek a tudata kevés fejlődésen ment keresztül, nem sok élete volt a földön, nagyon kevés tudást szereztek. Életüket a félelem és a fájdalom uralja. Még mindig az élet pokoli szakában járnak.
Azok, akik már sokszor újjászülettek, tanultak választásaik következményeiből, fokozatosan megnövelték rezgési frekvenciájukat, életerejüket. Megtanultak, tisztelni, nem hibáztatni, valamint békében és harmóniában élni. Mivel több igazolt tudás van a birtokukban, megértik a szeretet jelentését, a szeretet frekvenciáján keresztül nézik a mennyországot és az életet.
A tudás révén a papok felgyorsították tanítványaik fejlődését. Arra tanították őket, hogyan múlják fölül az EGO-t, és hogyan érzékeljék a magasabb rezgésű frekvenciákat. A tanítványok sok éven át tartó képzés során megértették, hogy az élet a tudást elősegítő folyamat. Saját bőrükön szerzett tapasztalataik megtanították őket arra, hogy az ember csak a szeretet révén válhat szuperlénnyé. A szeretet semleges. Nincsen polaritása. Nagyon magas frekvencián rezeg, energiájának nincsen tömege, és egy olyan spirituális és mentális szinten van, ahol létezése a szemlélő akaratától függ.
OSZD MEG másokkal is!