Kevesen tudják, de a Himalája teteje nem csak temetetlen halottakkal, de kísérteties entitásokkal van tele.
A Himalája mindig is a világ tetejét jelentette a maga legmagasabb pontjával, a Mount Everesttel. Rengeteg hegymászó és kalandor próbálja meg minden évben meghódítani a csúcsot, olykor sikertelenül.
Megesik, hogy ebbe az út során sokan bele is halnak, mivel a Csomolungma legtetejére feljutni rendkívül veszélyes. Tele van kanyonokkal, szakadékokkal, csúszós sziklafalakkal. Épp ezért az elmúlt néhány évtized alatt rengeteg holttest gyűlt össze odafenn a hegycsúcsok között.
Ezek többnyire temetetlenek maradtak, mivel egyrészt egy részük soha nem került elő, másfelől nagyon nehéz lehozni a magasból a halottak „hamvait”, melyek sokkal inkább múmiaszerű csont és bőr maradványok, mint hamvak, vagy csontok.
Azonban a Himalájában bolyongva nem nemcsak temetetlen holttestek emlékeztetnek a kegyetlen valóságra, hanem az egykori alpinisták szellemei is rendszeresen megjelennek.
A tibetiek és nepáliak által Csomolungmának, vagyis „a világ isteni anyjának” nevezett hegycsúcs hivatalosan 1865-ben kapta Sir George Everest brit mérnök nevét, aki először készített pontos térképet a Himalája vidékéről.
Rengeteg különféle legenda és szellemtörténet kering, melyek összefüggnek egymással, és mindegyik a Himalájához köthető, és a csúcs meghódításához. 1953. május 29-én Edmund Hillary egy Tenzing Norgay nepáli serpával együtt vágott neki a csúcs meghódításának. Egy amerikai, George Leigh Mallory azonban már 1922-ben megpróbálkozott feljutni: sikertelenül.
Az expedíció ugyanis hét serpa halála miatt kudarccal végződött. Mallory és társa, a 22 éves Andrew Irvine ennek ellenére nem adta fel a küzdelmet, és 1924. június 8-án ismét megkísérelte a Csomolungma meghódítását. A két hegymászót a csúcstól alig 250 méterre látták utoljára társaik, azután végleg eltűntek a kavargó felhők között.
Soha nem derült ki, hogy végül eljutottak-e a világ legmagasabb pontjára, vagy már eleve az odavezető utat sem tudták megtenni, és azelőtt érte utol őket a halál. Egy biztos: soha nem kerültek elő többé.
Irvine holtteste sohasem került elő, és rengeteg legenda kapott szárnyra szelleméről, melyet gyakran láttak utána a magaslat felé vezető úton. Ez mindig egy szellemalak volt, rövid ideig volt látható, és csak meredten állt, mint valami délibábot azonban sokan felismerték, és tudták, hogy ez csak a rég halott Irvine lehet.
Dougal Haston és Doug Scott 1975. szeptember 24-én egy jégbarlangban töltött éjszaka alatt ismerkedtek össze a rejtélyes túlvilági jelenéssel, aki az utolsó szakaszon mutatta számukra a helyes utat, segített a felkapaszkodásban, és lankadatlanul arra bátorította őket, hogy ne adják fel a már-már kilátástalannak tűnő küzdelmet.
Babu Csiri serpa tíz alkalommal is feljutott sikeresen a Mount Everest tetejére, azonban a tizenegyedik alkalommal már nem sikerült neki, és életét vesztette. Egy rendkívül mély gleccserszakadékba zuhant, 6350 méteres magasságban. Kóborló szellemét azóta is többször látták már.
Egy ízben például egy osztrák expedíció hét tagja pillantotta meg Babu Csiri szellemét, amely egy rendkívül veszélyesnek tartott útvonal elkerülésére intette őket.
Pemba Drizsi serpa egy igazi rekordot felállítva 8 óra 10 perc alatt jutott fel a csúcsra. Ő is hátborzongató dolgokról számolt be: Különös árnyalakokról sötét, emberszerű alakokról, akik végig követték az utolsó párszáz méteren.
Sok szkeptikus megjegyezte az esetek kapcsán, hogy talán csak hallucinációk eredményei ezek a szellemi látomások, elvégre a csúcs közele igen oxigénhiányos közeg, ami nem tesz jót az agynak és a szervezetnek.
Azonban szinte biztosak benne a legtöbben, hogy ezen hegymászók szellemei még most ott bolyonganak fenn, a csúcsok között, megpróbálva utat mutatni a még élő hegymászóknak a túlvilágról.