Minden eddiginél részletesebb leírás a nácik népirtásáról, és a haláltábor borzalmairól.
A tudomány és a technológia segítségével sikerült a történelmi múlt egy olyan szegletébe betekinteni, melyről mind a mai napig nincs túl sok információnk.
A nácik által tömegesen szervezett haláltáborokról, az azokban zajló borzalmakról ugyanis hitelesen csak nagyon kevesen tudtak beszámolni, hiszen a legtöbben vagy ott lelték halálukat, vagy nem maradt fenn semmilyen általuk írt feljegyzés.
Persze sok túlélő mesélt már ez bizonyos dolgokat, de minden újabb, előkerülő dokumentum valóságos csoda és egyben kincs is.
Ilyen Marcel Nadjari feljegyzése is, melyben nagyon részletesen ír arról, hogyan küldték az embereket gázkamrába a németek…
Sokági nem tudták a feljegyzéseket olvasni, mivel azok nagyon megrongálódtak, és az írás olvashatatlanná vált az eltelt idő miatt.
A BBC azonban most arról számolt be, hogy a tudomány és a technika lehetővé tette a lehetetlent. Sikerült helyreállítani a szóban forgó feljegyzéseket.
Az 1944-ben 26 éves férfit a bosszúvágy hajtotta, amikor belement abba, részt vegyen a Sonderkommandóban, a nácik mocskos húzásában, amely zsidó rabokat kényszerített arra, hogy elkísérjék társaikat a gázkamrákba, elégessék el a testeket, majd a hamut szórják a folyóba. Hallotta ugyanis más görög zsidóktól, hogy édesanyja, apja és testvére már meghaltak a haláltáborban.
Nadjari feljegyzésében ez állt:
„Sokszor gondoltam arra, véget vetek az egésznek, de az hajtott, egyszer meg kell bosszuljam a halálukat és ahhoz életben kell maradnom. Akartam és továbbra is akarok élni, hogy megbosszuljam anyám, apám és kedves testvérem halálát”
Nadjari feljegyzéseiből egyértelműen kiderült, hogy ő is tudta azt, hogy idő kérdése csupán, és őt is kivégzik. 1944-ben csomagolta be ezért a feljegyzéseket, majd végül elásta a hármas krematórium mellett mélyen a földbe.
A termoszt, amely a jegyzeteit rejtette 36 évvel később egy lengyel diák találta meg, és jelentette az illetékeseknek.
„A krematórium egy nagy épület széles kéménnyel és 15 kamrával. A kert alatt két óriási pince van, az egyikben levetkőznek, a másik a halálkamra. Ahogy háromezren bementek, beindították a gázt. Hat-hét perc szenvedés után meghaltak” – idézte fel a jegyzet Nadjari szavait.
Csodával határos módon azonban Nadjari végül túlélte a koncentrációs tábort, 1951-ben pedig megnősült, és New Yorkba költözött.
Végül 1971-ben halt meg, még azelőtt, hogy a fent említett lengyel diák rátalált volna azokra a bizonyos jegyzetekre a krematórium mellett…
OSZD MEG másokkal is!