Ádám és Éva valójában egy szimuláció legelső „példányai” voltak? Mi teremthettük saját magunkat?
Saját magunk teremtettük meg Isten mítoszát? A felsőbb teremtés legendáját?
Egy új elmélet azt taglalja, hogy lehet, hogy a jövőbeli emberiség a múltbéli emberi civilizáció Istene. Vagyis ha így van, saját magunk istenképei vagyunk, és óriási ráhatása van a jövőnknek a múltunkra.
A technológiai fejlődés mára olyan ütemben zajlik, hogy évtizedeken belül elérhetjük a technológiai szingularitást is.
Vagyis lassan nem évente, hanem havonta és hetente fedeznek fel új dolgokat, fejlesztenek ki valamit.
Ilyen ütemben számolva pedig a legóvatosabb becslések szerint is 10-20 éven belül olyan komoly virtuális szimulációkat hozhatunk létre, mint a mi világunk.
A tudósok felvetése pedig itt lép a képbe:
Ha 20 éven belül létrehozhatunk egy virtuális teret, amiben ősrobbanást szimulálva újraélhetjük a világunkat és annak alakulását – tudományos célból – akkor mi a garancia arra, hogy ez még nem történt meg velünk?
Mi van, ha mi is egy szimulációban vagyunk, eleve itt születtünk – mármint a fajunk – és a jövőbeli emberiség tetemtett minket?
Ha így van, ily módon ők a teremtőink, az Isten, melynek a létünket köszönhetjük.
Már ma is olyan komplex szimulációkat tudunk kreálni, amiben benne élve a szemlélő ne tudja megkülönböztetni azt a valsóágtól.
A szimuláció rabjai nem is vannak annak tudatában, hogy az őket körülvevő anyag és fizika csak illúzió, vetített délibáb egy virutális prograban.
Az emberiség a jövőben biztosan létre fog hozni hasonló szimulációkat. Ha pedig megteszik, akkor egy világot TEREMTENEK.
Ennek a világnak a lényei számára az lesz a kezdet, és értelmezhetetlen lesz számukra az, hogy mi is volt a saját univerzumuk létrejötte előtt…
Ez pedig kísértetiesen hasonlít a mi jelenünkre, a mi világunkra is…
OSZD MEG másokkal is!