Egy távoli galaxisról készült felvételen egy különös, szupermasszív feketelyukat fedeztek fel, mely egy újra egyesült galaxis szélén vándorol.
Fekete lyukakat még ma sincs igazán lehetőségünk közvetlenül megfigyelni, de vannak módszerek rá, melyekkel láthatóvá válnak az egyébként tényleg fekete téridő lyukak.
A feketelyukakat ugyanis azért ennyire nehéz érzékelni, mert tényleg feketeék, és a sötét űrben emiatt szinte láthatatlanok.
Ráadásul a fény sem tudja őket megvilágítani, mert mindent elnyelnek. Teret, időt, anyagot, és fényt. Sok feltevés szerint még az információ sem képes belőle kijutni.
A szupermasszív feketelyukak pedig igazi kuriózumnak számítanak a csillagászatban.
Ezek a fekete lyukak százszor vagy ezerszer masszívabbak lehetnek, mint egy klasszikus fekete lyuk, vagy egy másik csillag, akárcsak saját Napunk.
Az ilyen masszív feketelyukak általában a galaxisok közepén helyezkednek el, és lassan, de biztosan örvénylik beléjük a galaxis tömérdek csillaganyaga.
Egy napon, ha elég hosszú ideig várunk, a mi naprendszerünk is a galaxisunk közepén elhelyezkedő szupermasszív feketelyuk áldozata lesz. Persze ehhez több évmilliárdot kellene várnunk, úgyhogy türelem.
A mostani észlelés különlegességét pont az adja, hogy a szupermasszív fekete lyukat úgy sikerült észlelni, ahogyan még soha: a galaxis szélén, nem pedig a közepén.
Ez azért következhetett be, mert ebben az esetben két galaxis ütközött, majd egyesült egymással. Ilyenkor a feketelyukak akár egybe is olvadhatnak, vagy az egyik „kilöki” a másikat megszokott pályájáról, ilyenkor a galaxis külső peremére sodródhat.
A kivándorolt magányos feketelyuk eredetileg egy kisebb galaxis központi fekete lyuka lehetett, mielőtt megtörtént az egyesülés.
Bámulatos az, hogy milyen masszív és erőteljes folyamatok mennek végbe a világegyetemben.