Indonéziában létezik egy aprócska falu, ahol olyan dolgot tesznek a halottakkal minden 3. évben, ami még a legvadabb fantáziádat is felülmúlja. Vigyázat, csak erős idegzetűeknek!
A világ számos pontján más-más módokon gyászolnak az emberek. Van, ahol egyszerűen eltemetik az elhunytakat, míg máshol elégetik a teste, mint a régi viking temetkezési szertartások alkalmával.
Vannak olyan helyek is, ahol meglehetősen bizarr módját választják a búcsúnak, és több méteres magasságba emelik őket fakoporsókban. Ezekben a koporsókban elhunyt gyerekek és halottak maradványai, holttestei vannak, és azt várják, hogy a helyiek meggyászolják őket.
Egy aprócska, kis lélekszámú indonéziai faluban még ennél is elképesztőbb módját választják a gyásznak és a temetkezésnek. A halottakat ugyanis szó szerint kiássák minden harmadik évben, majd beöltöztetik őket.
Hátborzongató, ahogy ezeket a testeket Tana Toraja lakói rendre előszedik a földből, csak azért, hogy aztán hétköznapi viseletekbe öltöztessék őket, és időnként beszélgessenek velük.
Az egész szertartásnak és népszokásnak az a célja, hogy a család háromévente újra együtt legyen.
Ez még nem minden. A bűzlő, és erősen oszló tetemeket sokszor megborotválják, a hajukat körbenyírják, mintha még élő személyek lennének. Olyan gondoskodó törődéssel bánnak velük, mint az élő társaikkal.
Így emlékeznek meg róluk a Ma’nene rituálé folyamán, ami a tetemek megtisztításának ünnepeként él a piciny faluban.
Ilyenkor még az sem ritka, hogy a faluiban körbehordozzák ezeket az elhunyt testeket, hogy mások is lássák őket.
Gyakran fésülik meg a tetemeket, és sokszor új ruhákba öltöztetik őket Toraja lakói azonban nem bolondok, és nem azért csinálják mindezt, mert nem lenne ki a négy kerekük.
A helyiek úgy tartják, hogy a halott személy lelkének rendszeresen vissza kell térnie a gyökereihez. Szerintük az elhunytakkal haláluk után is illik foglalkozni, mert azok akkor is velük vannak, ha már nem élnek.
Általában a háromévente rájuk adott új ruhákban temetik őket vissza, és így a rövid találkozások alkalmával biztosítják azt, hogy az erős kötelék megmaradjon.
A halál sem választhatja el őket egymástól, és ugyan csak egy egyre rothadó testben térnek vissza még élő szeretteik közé, ez a falu lakóinak nagyon sokat jelent.