Ez nagyon durva…
Tegyük fel, hogy tényleg szimulált valóságban élünk! Miként menekülhetünk belőle? Az első, a témának szentelt tanulmány összegyűjti az eddig módszereket, és ajánl egyet, ami tényleg működhet.
Népszerű elmélet, hogy egy számítógépes szimulációban élünk valójában. Nem meglepő módon ezt szimuláció-elméletnek nevezik, és rengeteg tech-guru, köztük Elon Musk is osztja. Ha valakit mindez bővebben is érdekel, a lentebb kattintható cikkünkben mélyrehatóbban is írtunk minderről, sőt a cikkben még egy a szimulációs elmélethez kapcsolódó, rejtélyes halálesetről is lehet olvasni.
Azonban nevezzük Mátrixnak, szimulációs elméletnek, bárminek – az alapvető gondolat, hogy ez nem a valóság, ha úgy tetszik csak egy álom, ősi eleme mind a vallásoknak, mind a filozófiának. A legtöbb vallás mind elképzel egy felsőbb valóságot, a Bibliában említett kiűzetés az Édenkertből például utalhat arra, hogy az emberiség valamiért egy alacsonyabb rendű valóság foglya lett. A kérdés ezek után, hogy ebből az álvalóságból el lehet-e menekülni. A témában az előző hónapban publikálták az első, egyben elég átfogó tanulmányt, amit az IFLScience fedezett fel.
A tanulmány Roman V. Yampolskiy, a Louisville-i Egyetem Számítástechnika és mérnöki tudomány tanszékén dolgozó kutatónak a munkája. A publikációt innen lehet letölteni, és mi most ennek a tartalmát foglaljuk össze. Yampolskiy szerint a kérdést úgy lehet általánosabban feltenni, hogy a virtuális környezetbe helyezett intelligens ágensek (ezek lennénk például mi) kitörhetnek-e a tömlöcükből.
A kérdésnek abból a szempontból is van jelentősége, hogy lehetséges-e a szuperintelligens MI-k kordában tartása (mi a kutatás ezen aspektusára ezúttal nem fogunk nagyon kitérni). Ami a mi szempontunkból érdekes, hogy Yampolskiy feltevése szerint a szökés lehetséges, méghozzá egyébként éppen a mesterséges intelligencia által.
Ha eltekintünk a vallásoktól, valamint a filozófiától, a közelmúltban is akadtak kísérletek arra, hogy kitörjünk a mi kis álomvalóságunkból. 2016-ban például a sajtó beszámolt olyan magánkutatásokról, melyek célja éppen az volt, hogy kitörjünk a szimulációból (arról azóta sem tudni, hogy ezekkel mi a helyzet). 2019-ben pedig George Hotz, aki mind az iPhone-t, mind a PlayStationt feltörte, tartott beszédet arról, hogy ki kell törtünk a szimulációból, és hogy lehetséges olyan cselekvést végrehajtanunk itt, amely a „fentebbi” világra is hatással lehet. Többet erről sajnos nem mondott, viszont szerinte a társadalmi erőfeszítéséket a szimulációból történő kitörésre kellene összpontosítani.
Yampolskiy szerint fontos lenne tudni, hogy a szimulációnk egyáltalán milyen célt szolgál, hiszen ennek tükrében változhatnak a kitörést gátló biztonsági intézkedések.
Amennyiben például a szimulációnk börtön, akkor valószínűleg minden a szökés ellen lett benne kifejlesztve. Ha viszont ez a szimuláció amolyan „Escape Room” szerű videójáték, akkor a dizájn lényege, hogy megszökhessünk belőle.
Az egyik legegyszerűbb mód a szökésre többek szerint az úgynevezett „social engineering” – vagyis a szimulációnkat létrehozó individuumok segítségével szöknénk meg valahogy. Arra sajnos kicsi az esély, hogy ilyen módszerekkel meghachkeljük a valóságot, mivel semmit sem tudunk a szimuláción kívüli világról, sem azokról, akik ezt a szimulációt létrehozták. Arról nem szólva, hogy sem (ismert) kommunikációs csatornánk nincs feléjük, de a megfelelő nyelvet sem ismerjük.
Az viszont lehetséges, hogy amennyiben ezt a szimulációt kívülről megfigyelik, úgy a megfigyelők figyelmét felhívjuk arra, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy egy szimulációban élünk, és így talán kiválthatunk bennünk némi empátiát, és páran közülük talán a segítségünkre sietnének, és segítenének a szökésben. Egyesek szerint ehhez valami hatalmas építményt kellene az emberiségnek összehoznia, amely azt jelzi, hogy tisztában vagyunk azzal, hogy pusztán egy virtuális valóságban élünk.