Több jel is erre utalhat.
A grófnő a híres Báthory-család nemesi sarja volt. A „legtermékenyebb” női sorozatgyilkosok közé sorolják őt és még a Guinness Rekordok közé is bekerült. Beteges természetűnek írják le, akinek célpontjai főképp fiatal parasztlányok voltak.
A fiatalság titkát kereste, és úgy gondolta, a fiatal nők vére megszépíti a bőrét. Szüzek vérét vette, akiket a legalkalmasabbnak talált ilyen célra. Birtokán összegyűjtötte őket, megkorbácsolta, megcsonkította és megkínozta, majd lábuknál fellógatva vérüket vette.
Gyilkos hajlamáról tudtak, ám rangjánál fogva soha nem ítélték el. Élete végéig a csejtei várban tartották fogva, befalazva. Itt halt meg 54 évesen, elborult elmével. – Ez a kép él sokakban a nemesasszonyról.
Ám a történelemtudomány ma már koncepciós vádakként tekint Báthory Erzsébet elleni vádakra.
Tény, hogy Báthory Erzsébet kora Magyarországának leggazdagabb özvegye volt. Megvádolása után az uradalmak, a kastélyok, jószágok, és aranyai a magyar királyi kincstár, vagyis a Habsburgok, és részben Thurzó György nádor kezére kerültek.
A vádló éppen Thurzó György volt! Báthory Erzsébet ügyében szabályszerű perre nem került sor, bár ezt maga II. Mátyás király is szorgalmazta.
A vádlott korai halála mindenkinek kapóra jött, mivel bűnösségét nem sikerült bebizonyítani. Mai szemmel nézve koncepciós perről beszélhetünk, hiszen az igazi kérdéseket fel sem tették, a vádat bizonyítottnak tekintették, a cáfoló iratokat és leveleket figyelmen kívül hagyták.
A több száz áldozat eleve lehetetlenség, a hírhedt vérben fürdés pedig (az emberi vér gyors alvadása miatt) technikailag sem kivitelezhető.
A hátborzongató legendák egyik gerjesztője Rexa Dezső (1872-1964) irodalomtörténész volt, aki előszeretettel foglalkozott Báthory grófnő életének kutatásával. Szakmai körök véleménye szerint ezekben a kutatásokban kevés szakszerűség volt fellelhető. Mai ismereteink szerint Bárhory Erzsébet egy zárkózott nemesasszony volt.
A Báthory Erzsébet ellen felhozott a vád néhány kínvallatással kicsikart beismerő vallomáson alapult. Ügyében sosem hoztak ítéletet.
Nagy László: A rossz hírű Báthoryak című könyve feldolgozta a négy Báthory (Erzsébet, Zsigmond, Gábor és Anna) történetét, akiket a források elfogulatlan kutatása alapján hazug vádakkal, aljas haszonszerzési céllal vagy hatalomvággyal mocskoltak be évszázadokra.
Van itt koncepciós per, válogatott kínzások, gyilkosságok, a politikai ellenfelekkel való brutális leszámolás, minden, amit csak a XVI.-XVII. század fordulója körül Erdély (persze a korabeli Európában nem kirívó módon) „kínált”. Mindenkinek ajánljuk!
Forrás: egyazegyben.com