Elképzelhető, hogy valóban látjuk életünk fontos pillanatait abban az ezredmásodpercben, mielőtt elmúlunk.
Sokan fantáziáltak már arról, hogy mi lehet a halálunk után, de legalább ugyanennyien gondolkodtak már el azon, hogy a halál pillanatában mi zajlik le az emberben.
Rengeteg elmélet létezik róla, és míg vannak, akik úgy gondolják, hogy az elmúlás egy lassú folyamat, mintha csak álomba szenderülnénk – legalábbis ideális esetben – addig mások szerint a halál egy ezredmásodperc alatt lezajlik, és elhagyjuk földi porhüvelyünket.
Arról is heves viták vannak a tudományban, hogy a filmekhez hasonlóan bármi is lepereg-e a szemünk előtt, vagy sem. Egy új tanulmány most éppen ez utóbbira ad egy konkrétabb bizonyítékot.
Vagyis elképzelhető, hogy az életünk egyes momentumai valóban láthatóvá válnak valahogyan a szemünk előtt, mielőtt meghalunk.
Lepereg előttünk az életünk?
A halál pillanatában már több kutatás során is sejteni vélték, hogy valahogyan az emlékek képesek felszabadulni az agyból. Ez azt jelenti, hogy olyan régi emlékek is a felszínre kerülnek, amikről az illető nem is tudott, és nem is lett volna képes emlékezni még az életében.
A halál bizonyos folyamatai azonban olyan agyi részeket tudtak aktiválni az emlékeket tartalmazó központban, melyek egészen elképesztő dologról árulkodnak.
Azok, akik halál közeli élményeket éltek át, arról számoltak ugyanis be, hogy rengeteg olyan emlékképet újraéltek, vagy láttak maguk előtt, melyre azelőtt nem emlékeztek és úgy gondolták, hogy már teljesen elfelejtették.
Ezek az élmények mindig nagyon frissnek tűntek, és kristálytisztának, ami a hétköznapi életükben soha nem volt jellemző.
Eleinte a szakértők úgy hitték, hogy ez csak az agy és a képzelet közös játéka, mely átveri az elmét, azonban ahogyan a kutatások egyre inkább kiteljesedtek, rájöttek, hogy itt valami többről van szó.
Konkrét agyi aktivitást mértek nem egy esetben olyan embereknél, akik halál közelben voltak, de olyanoknál is, akik meghaltak. A halál pillanatában az agy elektromos aktivitása és az emlékekért felelős agyi rész mindig hatalmas stimuláción esett át.
A műszerek valósággal megbolondultak, és az egész olyan volt, mintha komoly agymunka zajlott volna le az elmében, holott az illető épp a halálán volt, vagy meg is halt az adott pillanatban.
Az emlékek eszerint az agyban valahogyan mélyen eltárolódnak és megmaradnak, talán sohasem felejtünk el semmit sem, vagyis az agy kapacitása hihetetlen mértékű lehet.
Mindösszesen ismernünk kellene ezeket a folyamatokat, hogy hozzáférjünk a nagyon régi emlékekhez.
Ugyanakkor a tudomány jelenleg még nincs tisztában azzal, hogy pontosan mi is a célja ezzel a szervezetnek és az agynak, hogy megjelennek az emlékek a halálunk előtt.
Talán valamiféle mellékterméke az agy leállásának, vagy valami spirituális célja van. nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a halál pillanata sokkal érdekesebb tudományos szempontból, mint maga a halál, és sok szakember egész kutatásokat állított rá a rejtély megfejtésére.