A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában őrzik, a páncélteremben… nem véletlenül… Eddig senkinek sem sikerült teljes mértékben dekódolnia a Rohonci-kódot, mely talán az ősmagyarság titkát is felfedheti…
A kódex 224 oldal terjedelmű (448 oldal), mérete 12×10 cm.
Oldalanként 9-14 sorba írt jelekkel van teleírva. A szövegen kívül tartalmaz 87 illusztrációt, melyek vallásos, katonai és egyéb jeleneteket ábrázolnak.
A durván rajzolt képek olyan környezetet mutatnak, ahol keresztény, muzulmán és pogány vallások együtt vannak jelen, mivel az épületeken vegyesen látható kereszt, félhold és szvasztika
A kép egyrészt jelölheti Jeruzsálemet akár a templomhegyet, másrészt még nagyon sok mindent.
Ami olvasása közben szüntelenül motozott az agyunkban: Miért alkot egy szerző úgy hogy ne lehessen megfejteni a művét? Mi ezzel a célja?
Az első negyed evangélium szerű, a többi ennek a magyarázata, eddig rendben, de miért vannak benne ószövetségi és biblián kívüli szövegek is?
Nem hisszük hogy hamisítvány, ahhoz túl nagy munka, minek belefektetni ennyi energiát ha semmi sem jelentenek a jelek? És miért használna fel valaki régi értékes papírt?
A papír korát lehet tudni, 1530-ban készült, meg lehetne vizsgálni a tintát is, mint a Voynich-kézirat esetében.
Talán apokrif evangéliumról van szó?
Az evangéliumokhoz viszonyítva túl gyakran említi meg például Pilátust, valamiért túlreprezentáltja, de nem valószínűsíthető hogy az ő evangéliumának felelne meg.
„Vannak olyan képek amik szinte semmit nem jelentenek. Vannak viszont egészen érdekes képek melyek úgy néznek ki mint egy kis robotember például, fogaskerekekből álló fejjel hassal és lábbal.”
200 éve még az egykori Batthyány uradalom könyvtárát gyarapította, azt valószínűsíthették, hogy az első magyar nyelvű könyvek egyike lehet, amely emellett titkosírással készült.
Horváth Iván az ELTE tanszékvezetője: az első magyar nyelvű levél a 15. században kelteződött és majd 10 évvel később a következő, levelezésről csupán a 16. században beszélhetünk, akkor írták a Rohonci kódexet, akkor már nálunk is ott tartott az írásbeliség, hogy volt értelme titkosítani.
A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában őrzik, a páncélteremben tárolják a legértékesebb dokumentumokat és a legtitokzatosabbakat is, innen hozták ki a Rohonci kódexet Láng Benedeknek, aki abban reménykedik, hogy a kötéstáblában megtalálja a karakter megfeleltetési táblázat (kódkészletet) aminek a segítségével fel lehet törni a titkosírást és meg lehet fejteni a művet.
Rövidesen kiderülhet, miért meséli el valaki a bibliai történetet lényegesebben hosszabban, mint a biblia. Sajnos a bőrborítót később kapta a könyv, így ebben már nem reménykedhetünk.
Alig nagyobb egy imakönyvnél, de több mint 400 oldal. A jelek semmilyen titkosíráshoz nem hasonlíthatók. Talán mesterséges jelek?
Több mint 80 rajzot tartalmaz, valószínű megnevezi a személyeket. Feltételezhetően újszövetségi történetet tartalmaz.
Vannak érthető képek és vannak érthetetlenek, például fogaskerék fejű ember.
Nem egyszerű betűírásról van szó, a felirat amely minden feszületen megtalálható „INRI”- ennek első és utolsó karaktere ugyanaz kell legyen, de a Rohonci kódex titkos jelei nem egyeznek, ráadásul ez esetben ugyanazt a szereplőt több karakter is jelölheti, más ha Jézust Krisztusként és más ha Megváltóként emlegeti.
Ami biztos a szöveg rendezettségéből, vagyis abból hogy a sorok balra zárnak, elég világosan látszik hogy a kódexet jobbról balra kell olvasni.
A leglogikusabb magyarázat továbbra is az volna hogy hamisítvánnyal állunk szemben, csak hogy erre semmi sem utal konkrétan és egy csomó minden viszont arra utal hogy túl következetes a rendszer, s így lehetetlen hogy hamisítvány legyen.
„A szerzője által mesterien kidolgozott szándékos tréfa.”
Az összes kép stílusa ugyanolyan, meglehetősen egyszerű. Vannak akik úgy találják hogy kissé pikírt olykor gúnyos, szerintük akár karikatúrák is lehetnek.
Láng Benedek szerint a szöveg legnagyobb része, háromnegyede az első negyed magyarázatainak, kommentárjainak tűnik, az első negyed pedig evangéliumnak látszik, a képek hagyományos biblia tartalomra utalnak, semmiféle eretnek jelre nem következtethetünk belőlük.
A rohonci kódexről még ma is aggasztóan keveset lehet tudni – meséli Király Levente.
A 12×10 centiméteres könyvecske 1838-ban került a nyilvánosság elé, amikor a Batthyány család rohonci birtokán lévő könyvtárát a Magyar Tudományos Akadémiának adományozta. Az addig ismeretlen könyv titka sokak fantáziáját megmozgatta, többek között Munkácsy Mihály is szerette volna megfejteni, de ez nem sikerült sem neki, sem másnak.
Az is rejtély, hogy ki és miért vetette papírra titkosírással a szöveget. A tudományos közvélemény még ma is rovásírás-hamisítványnak tartja a kódexet, arra alapozva, hogy az ezernyolcszázas években kereskedők gyakran hamisítottak hasonlókat, hogy jó pénzért eladják azokat.
Az biztos, hogy a rohonci kódex papírlapjai a 16. század elején készültek, és a vizsgálatok szerint a szöveget is akkoriban írták rá.
(…)
Bibliai szövegek
A rohonci kódex szövege és rajzai bibliai tartalmúak. Tokai Gábor megfejtései révén kiderült, hogy sok katolikus hagyományból átvett anyagot tartalmaz; nem csak Jézus, hanem Szűz Mária születésének története is olvasható benne.
A miatyánkot is azonosítottuk már – mondja a kódfejtő, majd felsorolja a rohonci kódex tartalmát az őstörténettől, a vízözönön és a passión át a feltámadás történetig. A kutatót természetesen a még ismeretlen részek vonzzák leginkább, főleg a szöveg vége, ahol a kódex ismeretlen írója arról számolhat be, hogy mikor és miért írta a könyvet. Hogy kiderül-e valaha? Nem tudni, hiszen néhány igen ritka kódjel megfejtése talán sohasem lesz lehetséges.”
http://www.parokia.hu/hir/mutat/2388/
„A vízjel vizsgálata azt mutatja, hogy a kódex papírja Velencében készült az 1530-as években. A szöveget viszont másolhatták korábbi forrásból is, de az is lehet, hogy a papírt a gyártása után hosszú idővel használták fel.
Egyes román vélemények szerint az írás azokra a jelekre hasonlít, melyek a Dobrudzsa vidékén található szkíta szerzetesek barlangjaiban láthatóak.”
Az elmúlt években felélénkült a kódex iránti tudományos érdeklődés. Láng Benedek egy hosszú tanulmányban, majd könyvméretű monográfiában foglalta össze a kutatás addigi történetét (beleértve saját próbálkozását is), és meghatározta a jövőbeli kutatás lehetséges irányait. Érvekkel támasztotta alá véleményét, miszerint (szemben a magyar tudományos közvéleménnyel) a kódex nem hamisítvány, hanem tudatosan kódolt vagy titkosírt szöveg. Az írás vagy (1) kód, vagy (2) gyorsírás, vagy (3) mesterséges nyelv. Láng ezekhez a lehetőségekhez történeti analógiák számbavételével jutott.
2010-ben Tokai Gábor publikált három rövid cikkből álló sorozatot a kódexről az Élet és Tudomány hasábjain. Tokai az illusztrációk művészettörténeti analógiái alapján próbálta datálni a kódexet. Számtalan hasznos megfigyelése ellenére következtetései meglehetősen általánosak. Mindazonáltal ő végezte az első ilyen jellegű mélyreható vizsgálatot a kódexen. Bár Tokai sem tudta cáfolni, hogy a kódex hamisítvány, Locsmándihoz hasonlóan amellett foglalt állást, hogy a kód belső szabályosságai értelmes szöveget sugallnak.
Pár hónappal később ismét megjelent Tokai tollából egy kétrészes cikksorozat, amelyben már egyes jelsorozatoknak jelentést próbált adni. Érveit elsősorban a képeken található feliratokra alapozta (ilyen pl. az INRI felirat a kereszten).
Kijelentései olykor meglehetősen hipotetikusak. Állítása szerint azonban azonosította a négy evangélista kódját olyan bibliai hivatkozásokban, melyek egy evangélista-névből és valamilyen számból (talán valamilyen bibliai fejezetszámból) tevődnek össze. Gyürk és Locsmándi eredményeire támaszkodva azt is megmutatta, hogy a kódexben szereplő négyjegyű számok közül több is évszám, melyek az éveket feltehetőleg a teremtéstől („Anno mundi”) számítják.
Tokaival egyidőben, de tőle függetlenül Király Levente Zoltán jelentős előrehaladást ért el a kódrendszer szerkezeti elemeinek leírásában. Létrehozott egy módszert, amivel a szöveget jó bizonyossággal mondatokra lehet tagolni. Azonosított egy hétoldalas szakaszt, melyet számozott fejezetcímek tagolnak, ráadásul a teljes szakaszt annak tartalomjegyzéke vezeti be.
Tokaihoz hasonlóan ő is azonosította a négy evangélista kódját, ráadásul meggyőzően bizonyította, hogy a kódex fejezetekre tagolódik, melyeket rendszerint egy, bibliai hivatkozást is tartalmazó kötött kifejezés vezet be. Király foglalkozott a kódex átfogó szerkezetével is, és megmutatta, hogy a fejezetstruktúra a kódex első negyedében nem jelenik meg – részben azért, mert itt található Krisztus passiójának hosszú, folyamatos elbeszélése.
Ezeknek az eredményeknek a papírra vetése után Tokai Gábor és Király Levente Zoltán között együttműködés született, és úgy tűnik, a kódex kódját sikerült feltörniük. A két szerző közös publikációja még készül, bár az írott és elektronikus médiában már beszámoltak egyes eredményeikről. Tokai és Király szerint az írás olyan kódrendszer, amely nem tükrözi a szavak belső szerkezetét, a nyelve pedig valószínűleg mesterséges, amint azzal mint lehetőséggel már Láng Benedek is számolt.
Állításuk szerint a kódex hivatkozik az i. sz. 1593-as évre, feltehetőleg a megírására utalva. A két szerző szerint a kódex jellege szerint korára jellemző katolikus olvasókönyv vagy breviárium, mely túlnyomórészt újszövetségi (s ezek közül is leginkább evangéliumi) szövegek parafrázisát tartalmazza, de vannak benne Biblián kívüli szövegek is, mint pl. Sét visszatérése a Paradicsom kapujához, illetve Mária-imádságok.
OSZD MEG másokkal is!
Forrás: jovonkamultunkbankeresendo.blogspot.com