Szicília partjainál találták meg korábban azt a vízalatti kőoszlopot, melynek a hossza mentén, három, hasonló átmérőjű lyukat fúrtak. A lyukak készítésének módja, és a tény, hogy az oszlop legalább tízezer éves, kizárja, hogy ember alkotta tárgy legyen. De akkor mégis, ki készíthette?
A Tel Aviv Egyetem kutatói kezdtek el foglalkozni annak idején a megtalált kőrengeteggel. A hosszú monolitba valóban nagyon szabályszerűen vájt lyukakat találtak. Ezek túl precízek voltak ahhoz, hogy egyértelműen ki lehessen jelenteni: egy idősek a monolittal.
Éppen ezért egy ideig úgy hitték, valamiféle modern kori hamisítván, vagy a lyukak legalábbis a modern időkben keletkeztek.
A kormeghatározás és a részletesebb vizsgálatok során azonban kiderült, hogy a lyukak szintén egyidősek a monolittal, vagyis legalább tízezer éve készülhettek.
Az azonban alaposan megdöbbentett mindenkit, ugyanis a történelemtudomány jelenlegi állása szerint nem készíthette emberi kéz.
Akkoriban a térségben nem voltak embercsoportok, tízezer évvel ezelőtt tehát ez az oszlop nem készülhetett emberi kéz által.
Külön érdekes, hogy a lyukak a 15 tonnás kőoszlopba mechanikus módon vannak belefúrva. Ez pedig tízezer, de még kétezer évvel ezelőtt is lehetetlen lett volna.
A lyukak mégis ott vannak a kőbe „marva”. És senki sem tud magyarázatot adni a keletkezésére, és annak körülményeire, sem arra, hogy ki készíthette őket.
Nem tudni, hogy milyen embercsoport készíthette, mert az előzetes vizsgálatok szerint abban az időben a környéken nem nagyon volt ismert embercsoport. De még ha lett is volna, hogyan voltak képesek mechanikusan kifúrni a monolitot?
Akkoriban nem ismerhettek olyan eljárásokat, melyekkel a modern kor dolgozik, és melyekkel ilyen precíz lyukakat lehet vájni a kőbe.
Semmit sem sikerült kideríteni arról sem hogy mi lehetett régen a rendeltetési célja. Pusztán elképzeléseink vannak. Egyesek szerint egy világítótorony lehetett, míg mások úgy vélik, hogy köze lehet a híres Stonehenge-hez is.
stonehenge-rekonstrukcio A Stonehenge rekonstrukciója. Ilyen lehetett teljes pompájában.
Ez utóbbiról is rengeteg elmélet kering, eredetét és célját tekintve. Lehetett naptár, valamiféle időjelző készülék, ősi templom, vagy egyfajta áldozati helyszín, de
a merészebb teóriák azt sem zárják, ki, hogy a kőkör esetleg egy féregjárat bemeneti nyílása lehetett
Ami nagyon érdekes, hogy még a Marson is találtak hasonló, Stonehenge-képződményt. Mindez a véletlen műve lenne? Vagy létezhetett valaha egy civilizáció, mely minkét bolygón járt?
Ezt senki sem tudja, mindenesetre nagyon elgondolkodtató, hogy a világban is egyre több felé találnak olyan kőköröket, monolitokat, melyek nagyon nagy egyezőségeket mutatnak a Stonehenge követivel.
Az oszlop egyes elképzeléske szerint Atlantiszból is származhat: az elveszett városról többen azt tartják, hogy vagy idegenek lakhelye volt, vagy
az ott élő atlantiszi civilizáció szoros kapcsolatban volta az égi emberekkel, vagyis a földönkívüliekkel.
Sokkal régebben keletkezett, annál maikor az emberek elkezdtek komplex szerszámokat használni. Egy 15 tonnás mészkőoszlopot megmunkálni, és mozgatni még ma sem egyszerű feladat. Pláne, ha elektromos, vagy motoros gépek nélkül próbálnánk.
atlantisz-vizalatt
Az oszlop, mintegy 40 méteres mélységben feküdt, egy olyan terület mellett, ahol egy ősi civilizáció élhetett, mielőtt 9500 évvel ezelőtt elsüllyedt.
Talán tényleg a néhai Atlantisz egyik darabkáját találhatták meg?
Vannak olyan elképzelések is, miszerint Atlantiszból annak elpusztulása és bukása után elhordták a különféle emlékműveket, ékszereket, edényeket, kulturális emlékeket, és ma ezért nem találja senki, mert lényegében a világ népei széthordták.
Akadnak olyan elképzelések is, miszerint az Antarktiszon kellene keresni a rég elveszett Atlantiszi civilizációt, erre több régi térkép is utal, melyeken az Antarktisz partvonalait még nem borította jég.
Amikor 1930-ban elkezdik felújítani és múzeummá átszervezni az egykori isztambuli szultáni épületegyüttest, egy fiók mélyén rábukkantak több, a XVI. század elejéről származó katonai térképre.
Ezekről kiderült, hogy egy Piri Ibn Hadzsi Mehmed nevű török tengerészkapitány művei, aki 1515 és 1530 között készítette őket.
A térképeken kísérteties pontossággal szerepel például a dél-amerikai keleti partvidék – ez Kolumbusz felfedezése után húsz-harminc évvel nem túl meglepő ugyan, de azért sokan felkapták a fejüket -, továbbá egy olyan déli sziget északi körvonala, amely meglehetősen hasonlít Antarktisz partjainak rajzolatához – ráadásul olyan állapotban, amilyenben jég nélkül láthatnánk.
Hogy valóban az Antarktisz szolgál e végső nyughelyéül az elveszett civilizációnak, cska akkor tudjuk meg, ha majd belátunk a jégpáncél alá, vagy a globális felmelegedés hatására felszínre kerülnek majd különbző monolizok, piramisok, és egyéb ősi építmények az Antarktiszon.
OSZD MEG másokkal is!