Egy globális csillagközi háború törölhette el az életet a Marson?
Napjainkban már tagadhatatlan, és a legtöbb kutató elismeri, hogy volt élet a Marson. Hogy pontosan mikor, arról már megoszlanak a vélemények, ahogyan arról is, hogy milyen szinteket érhetett el.
Mindenesetre a különféle ősi piramisok, és a marsi arc egyértelműen egy fejlett technológiával rendelkező, magas kultúrát sejtetnek.
Arról nem beszélve, hogy ezeknek a monolitoknak a kialakításához sokak szerint lézeres technológia kellett, mint ahogyan szintén fejlett technológiával tudták megvalósítani a mára a Mars porába temetkezett hatalmas marsi metropoliszokat is, melyeknek városfalait egyes felszíni felvételeken fel lehet fedezni.
Egy bizonyos John Brandenburg nevű fizikus szerint a Mars bolygón kétszer is élt fiatal és hangos civilizáció, amely a földihez volt hasonló.
A probléma az volt, hogy ezek a civilizációk nem tetszettek naprendszerünk környékén élő idegeneknek és kétszer is kinullázták a Marson az életet, vele együtt a civilizációval.
Vagyis a Mars két alkalommal is helyszíne volt egy gigantikus méretű, pusztító csillagközi ütközetnek, mely nem csak a Mars atmoszférájában zajlott, hanem a felszínen is.
Több ezer, vagy több százezer idegen lény vívott csatát egymással, két teljesen eltérő civilizáció.
Feltehetően a marsiak jóval fejletlenebbek volta, mint az akkoriban a Naprendszerben tartózkodó ismeretlen faj.
A technológiai fölényük miatt a marsiak mindkét esetben elvesztették a csatát, ám második alkalommal már olyan vereséget szenvedtek, hogy a Marsról minden élet eltörlődött.
Brandenburg szerint a Mars jellegzetes vörös színe is a folyamatos atomrobbanások, és plazmafegyverek hatásai miatt van.
Ezt egy későbbi Mars-misszió alá is támasztotta, ugyanis a légkörben xenon 129 izotóp nyomait mérték, méghozzá hihetetlen mennyiségben.
Ez a Földön csak a csernobili atomkatasztrófát követően volt hasonló mértékben jelen az atmoszférában.
A szkeptikusok szerint önmagában a xenon jelenléte nem indokolja az elméletet. Az izotóp koncentrációja magas számtalan üstökösön és a Jupiteren is.
A feltevés okát, csak találgatni lehet. Egy 1960-as felfedezés szerint a Xenon 129 a jód 129 bomlásterméke. A jód 129 pedig a Naprendszer ősanyagának egyik része volt.
Mások viszont úgy vélik, hogy a szondák által mért igen magas arány csakis atomkatasztrófa nyoma lehet.
Brandenburg szerint ezek az ősi idegenek már elhagyhatták a Naprendszert, vagy szimplán nem jelentenek veszélyt az emberiségre, mivel nem kerültek még összetűzésbe velünk.
OSZD MEG másokkal is