Egyes jelek, túlvilági észlelések és vizsgálatok arra utalnak, hogy a túlvilág nem más, mint az elmúlt idősíkok különböző kivetülései.
A jelenünk keveredne az elmúlt időkkel?
Merész elképzelés járja az internetet. A múlt valójában itt van a jelenünkben, csak egy másik idősíkban, mely időnként keveredik a miénkkel.
A teória bár pusztán elméleti, semmi sem bizonyítja ennek ellenkezőjét, éppen ellenkezőleg.
A paranormális, főleg kísértetekkel kapcsolatos beszámolók tanulmányozásából kiderült, hogy a túlvilág, így a kísértetek mind-mind kapcsolódnak valamilyen módon a múlthoz.
Ez önmagába még nem újdonság, és ismeretes tény volt korábban is. Hiszen nem látjuk soha olyan ember szellemét, aki még életben van.
Szellemek, kísértetek mindig az adott személy halála után jelennek meg. Éppen ezért vetették fel egyes elméleti kutatók, hogy a túlvilág a múlt egyfajta kivetülése lenne.
Rengeteg olyan észlelést írtak le, ahol az elhunyt szelleme korabeli ruhákban jelent meg, vagy olyan tevékenységet végzett, amit még életében is megtett. Olyan az egész, mintha az elhunyt letének egyes filmkockái peregnének újra le előttünk.
Persze időnként ez az idill megtörik, és előfordul, hogy a szellemalak megpróbál velünk kapcsolatba lépni. Ez bizonyíthatja azt is, hogy létezik időutazás.
Ha ugyanis ezek a paranormális jelenségek valóban a múlt délibábjai, akkor egyértelműen szoros kapcsolat van a múlt és a jelen között.
A múltban élő személy „szelleme” ugyanis megpróbálja időnként felvenni a jelennel –ami számára akkor még a jövő – a kapcsolatot.
Ez nagyon érdekes, és elég bizarrul hangzik, mégis az egyes elméleti részletek azt támasztják alá, hogy igen is lehet a teóriában némi logika.
Sokszor számoltak be olyan eseményekről, melyek újra és újra megismétlődtek, a kísértetek sorozatosan, módszeresen ugyanazt a cselekvést végezték, mint a korábbi észlelések alkalmával, mint egy beakadt film.
A szellemek továbbá rendszerint ugyanabban a viseletben jelennek meg a halandók előtt.
A múltat látjuk tehát, nem az elhunyt halottat. Zavarba ejtő a gondolat, de elhunyt szeretteink talán nem a túlvilágról próbálnak üzenni, hanem még életükben a múltból.
Éppen ezért van az, hogy még élő személy szellemét szinte soha nem látatjuk.
ki, aki közel állt hozzánk, a téridő szerkezetében valami olyan megy végbe, amit még nem ismerünk, de egy folyamat megy végbe, aminek eredményeképpen a múlt esetenként megjelenhet előttünk paranormális jelenségek formájában.
OSZD MEG másokkal is!