A tudósok sokak által nagyon támadott és vitatott kísérlete egy régóta sejtett titokzatos jelenségre is fényt deríthetne…
Mi történne, ha lehetőségünk nyílna a történelem valaha volt egyik legmegosztóbb, egyben leggonoszabb cselekedeteit elkövető vezérét klónozni? Ugyanolyan ember lenne, mint akkor volt? Vagy egy teljesen más személyiség? Vajon génjeink, genetikai örökítő kódunk mennyire befolyásolja személyiségünket. Biológiailag kódolva van a sorsunk?
A szervek képesek emlékezni gazdájuk szokásaira
Érdekes eszmefuttatás, az egyszer biztos. Személyiségkutatók játszottak el a gondolattal, mi történne, ha lehetőségük nyílna a tudomány segítségével leklónozni a Führert.
Az elméleti hipotézis azt vizsgálta, vajon génjeink, genetikai örökítő kódunk mennyire befolyásolja személyiségünket. Biológiailag kódolva van a sorsunk?
Azt ugyanis már korábban megfigyelték szív és agyműtéten átesett embereken, hogy a műtétek után rövid idővel olyan szokásokat vettek fel, melyek a néhai donorra voltak jellemzőek.
Ez pedig közvetett bizonyítéka annak, hogy a sejtjeink, így szerveink is képesek „emlékeket”, szokásokat, egyfajta memóriát tárolni.
Máskülönben nem lenne más magyarázat arra, hogy miért veszik fel a donorok szokásait a komoly szívműtéteken átesett betegek. Aki azelőtt nem szerette soha a sült krumplit meg a golfot, az a műtétet követően hirtelen golfozni kezd, és sült krumplit zabál.
Ne feledjük el azt sem, hogy egy új kutatás szerint elképzelhető, hogy a szívnek saját tudata van.
Az orvostudomány erre a jelenségre a mai napig nem talált magyarázatot.
Valószínűleg létezik egy olyan mechanizmus, melyet még nem térképeztek fel. Egy olyan biológiailag is mérhető vagy észlelhet mutató – ami lehet akár egy új, eddig fel nem fedezett sejtrendeződés is – mely összefüggésben van a jelenséggel. Ezek a valamik tárolhatják a szerveikben az emlékeket, kialakult szokásokat, vagyis a szívnek és az agynak külön emlékezete van.
Ha klónoznánk Hitlert…
Az már régóta köztudott, hogy a genetikai állományunk nagyban képes minket meghatározni. Szerveink pedig emlékeznek szokásainkra.
Arról azonban heves vita folyik a tudományos berkeken belül, hogy pusztán önmagában a genetikai kódunk megpecsételheti-e előre sorsunkat.
Az elméleti hipotézis felvetése szerint, ha Hitlert klónoznánk, a fentiek szerint elkerülhetetlen lenne, hogy ugyanolyan emberré váljon, mint amilyen a valóságban volt.
Mások azonban úgy vélik, hogy Hitlerben bár a genetikából adódóan meglenne a hajlam újra azzá válni, aki volt, azonban ez csak akkor történne meg, ha azonos környezetben nőne fel.
Ez felveti annak a lehetőségét, hogy a genetikai eleve elrendeltetés nem minden: a környezetünk, az életünk során érkező impulzusok, ráhatások nagyban képesek alakítani személyiségünket, mi több, a genetikai kódunkra is kihathat közvetetten.
Vagyis egy Hitler klón a mai világban, normális körülmények között, megfelelő életbéli impulzusokkal bombázva egy teljesen más ember lehetne – erre jutottak a hipotézis megalkotói.
Sorsunk tehát talán nincs is annyira előre elrendelve, önmagunkba kódolva, mint gondolnánk. Részben képesek vagyunk magunk irányítani életünket, és ez a tudat sokkal megnyugtatóbb, mint a megváltoztathatatlan predesztináció.
OSZD MEG másokkal is!