Egyre biztosabb, hogy a valóság valójában nem az, amit látunk.
Folytatva cikksorozatunkat a szimulált valóság elméletével kapcsolatban, észre kell vennünk, hogy számos olyan jel és bizonyíték van, mely arra utal, hogy a valóságunk nem létezik, és lehet, hogy minden csak egy illúzió.
Mindezt nem kisebb hitelű emberek állítják, mint egy elméleti fizikusokból és asztrofizikusokból összeállt nemzetközi tudóscsapat, vagyis nagyon is érdemes odafigyelni arra, amit mondanak.
Az elképesztő végkövetkeztetésről a Physical Review Letters szakfolyóiratban is beszámoltak.
Ebben részletesen leírják, hogy több más kutatás is egymástól függetlenül jött rá, hogy a kozmikus háttérsugárzás egyes elemzési adatai arra utalnak egyértelműen, hogy a benne található szabálytalanságok bizonyíthatják, hogy a mélységérzékelés csak egy illúzió.
A holografikus világ másik ismérve az állandók jelenléte a rendszerben.
Akármerre nézünk a természetben, szintén találunk állandókat, amik talán nem a véletlen művei.
A szimuláció alkotóinak emberfeletti intelligenciával kell rendelkeznie; bármikor beavatkozhatnak a szimulációba; bármit megfigyelhetnek, ami történik; és bármikor átírhatják a szimuláció szabályait, amiket mi természeti törvényként ismerünk.
Ezt akár a mindenható keresztény Istenről is írhatták volna.
És az sem elképzelhetetlen, hogy a szimulációban megjelenő erkölcs egy sajátos jutalmazás-büntetés rendszer hozadéka, amivel a szimulált élőlények viselkedését próbálják szabályozni.
Sokak szerint a valóság, és a teljes igazság elborzasztó. Sokkal laposabb, mint az emberiség teremtéstörténete, ezért nem is hajlandóak sokan elhinni a szimulációs elméletet.
Az ugyanis nem elegáns, hogy kozmikus entitások, vagy maga a jövőbeli emberiség épített egy csillag köré valamit, mely képes egy egész szimulációs világ működtetésére és létrehozására.
Szintén az intelligens tervezettségre és a hologram jellegre utalhat a híres kettős rés kísérlet.
A kétrés, vagy kettős rés kísérlet azonban olyasmit bizonyít, ami elméletileg lehetetlen lenne. Méghozzá azt, hogy egyes részecskék teljesen máshogy viselkednek akkor, amikor megfigyeljük őket, és akkor is, amikor nem.
Vagyis a megfigyelés pusztító ténye képes változásokat előidézni, mely felveti a lehetőségét, hogy minden más így működhet az univerzumban.
Vagyis az, amit látunk és érzékelünk talán csak azáltal jön létre, hogy vizsgáljuk az adott dolgokat, és folyamatosan megfigyeljük.
A szimuláció csak ott, és akkor létezik, ahol figyelve van.
Ha bebizonyosodna az, hogy egy holografikus világban élünk, az az emberiség történelmének legnagyobb felfedezése lenne, és alapjaiban változtatna meg mindent.
OSZD MEG másokkal is!