1914-ben karácsony napján szinte minden fronton fegyverszünetet kötöttek a katonák, és az ellenséggel együtt énekeltek és beszélgettek. Egy nap, mely megmutatta, hogy még mindenkiben van egy kis emberség.
A világháborúk időszaka volt az emberiség valaha volt legkegyetlenebb időszak, mely során az emberekből, főleg a katonákból teljesen kiveszni látszott az emberség.
Aztán valamikor 1914-ben, karácsony napján teljesen váratlan dolog történt. Azok, akik azelőtt egymást öldösték, lassan előbújtak a lövészárkokból, és barátkozni kezdtek az ellenséggel.
Az első ilyen kezdeményezés hihetetlen módon állítólag a németek felől érkezett, ők másztak ki először a menedéket nyújtó árkok takarásából.
Hamarosan karácsonyi dalokat lehetett hallani a háború sújtotta, vérrel áztatott harcmezőkön, miközben az ellenfelek egymással beszélgettek, ittak és mulatoztak.
Semmi jele nem volt annak, hogy háborúban állnak. Egyes feljegyzések szerint sokan nem is értették, mi végre van ez a háború, és szívük szerint inkább hazamentek volna.
Sokan kimásztak a fedezékeik mögül, és a hirtelen jött tűzszünetet arra használták, hogy megkeressék elesett társaikat, hogy azonosíthassák őket.
Voltak olyanok is, akik félúton járhattak azonban, amikor négy német katonába botlottak, akik mindössze szivarokkal és egy üveg borral voltak ellátva, és azt mondták nekik, hogy karácsony napján nem fognak lőni, ha ők sem teszik ezt.
Ez a történet valódi történet, és máig az egyik legerősebb tett volt, és megkockáztatjuk, hogy a világháború legfontosabb, legjelentőségteljesebb pillanata.
Ez ugyanis az ipari méretekben űzött tömegmészárlás kellős közepén az emberi méltóságról üzent.
„Jó reggelt, fritzek! – kiabáltak át karácsony napján. – Hogy vagytok? Gyertek át!” „Nem megyünk. Ha mennénk, lőnétek.” „Nem fogunk… Gyertek, adunk nektek egy kis bagót!”
A legtöbb ember, aki hallott valaha is a karácsonyi fegyverszünetről, két momentumra emlékszik: arra, hogy az angol, francia és német katonák együtt énekelték a Csendes éjt, valamint arra, hogy lejátszottak egy focimeccset, amelyen a németek diadalmaskodtak 3-2-re.
Soha azelőtt, és azután sem volt ekkora ereje az emberi tudatnak, hogy megtegyen egy ilyen gesztust a másik felé, háború közepén, mialatt egymást öldösik.
Aznap, karácsonykor mégis képesek voltak rá az emberek, hogy minden nézeteltérésüket félretéve leüljenek egymással egy jót mulatni, és beszélgetni.
OSZD MEG másokkal is!