Erről jobb ha tudtok, egyre többeket érinthet!
Az Egészségügyi Világszervezet szerint Európán eluralkodott a pandémiás fáradtság, az emberek egyre kevésbé motiváltak, és egyre többen nem tartják be az óvintézkedéseket. A járvány ezen szakaszában ez érthető, ezért a szabályalkotáskor tekintettel kell lenni a polgárok akaratára is.
Új szóval bővült a járványügyi szókincs, az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint ugyanis
Európán eluralkodott a pandémiás fáradtság. A fogalom arra utal, hogy az emberek többségének elege lett az óvintézkedések betartásából, pedig a második hullám a legtöbb helyen, így például Magyarországon is még felfutóban van.
A járványnak addig biztosan nem lesz vége, amíg egy hatásos és tömegesen elérhető koronavírus-vakcina el nem készül, de ez még hónapokat fog igénybe venni. Addig pedig maradnak a korlátozások, sőt számos európai országokban még szigorítanak is azokon. A probléma az, hogy több mint fél évvel a járvány kirobbanása után egyre türelmetlenebbek az emberek, egyre többen hagyják figyelmen kívül a szabályokat.
A WHO a napokban arra figyelmeztetett, az európaiak látványosan kezdik elveszíteni a motivációjukat arra vonatkozóan, hogy betartsák a kormányok által előírt korlátozásokat, miután hónapokig éltek bizonytalanságban. De a jelenség ellen kell és lehet is tenni, mert ha lazul a fegyelem, akkor a helyzet csak még tovább fog romlani.
Apátia, demotiváltság, ingerlékenység
A világszervezet megfogalmazása szerint
a pandémiás fáradtság az ajánlott védőintézkedésekkel szembeni demotiváció, ami fokozatosan jelentkezik, és amit az érzelmek, a tapasztalatok és az észlelések befolyásolnak.
A jelenség természetes, így várható is volt a krízis ezen szakaszában. A tavaszi első hullámban sokkhatás érte a világot, a stresszes helyzetben pedig mindenki minden tőle telhetőt megtett a túlélésért. Csakhogy mivel a körülmények már hosszú ideje nem változtak, be kellett rendezkedni egy új életformára, amivel szemben kezd kialakulni egyfajta ellenállás.
Szó nincs róla, hogy a járványtagadók száma nőtt volna meg hirtelen, a pandémiás fáradtság az emberek tűréshatárát általában teszi próbára.
A demotiváltság számos tényezőtől függ. Megszoktuk a vírus jelenlétét, és kevésbé vesszük már azt komolyan, függetlenül attól, hogy a kockázat nagy. Ehhez jön, hogy sokak közvetlen környezetében egyáltalán nincs és nem is volt fertőzött, ez csökkenti a félelemérzetüket.
Ráadásul az első hullámban milliók veszítették el a munkájukat, ahogy a legtöbb országban leállt a gazdaság, ezért a mérleg nyelve most a másik irányba húz, sokan az életszínvonalukat jobban előtérbe helyezik, mint a fertőzés kockázatait.
Amióta nyolc hónappal ezelőtt a vírus megjelent Európában, az állampolgárok óriási áldozatokat hoztak a járvány megfékezéséért. Rendkívül nagy árat fizettünk érte, mindannyian kimerültünk, függetlenül arról, hol élünk vagy mivel foglalkozunk. Ilyen körülmények között természetes, hogy apátia, demotiváltság jellemzi a hangulatunkat. Bár a pandémiás fáradtságot különböző módokon lehet mérni és az országonként változó, becsléseink szerint az emberek 60 százalékánál már tapasztalható
– közölte Hans Henri Kluge, a WHO regionális irodájának az igazgatója.
A pandémiás fáradtságnak sok különböző tünete lehet, de leggyakrabban ingerlékenységben, koncentrációhiányban, nyugtalanságban nyilvánul meg. Olyan fizikai tünetek is előfordulhatnak, mint az étkezési zavarok és az alvási szokások megváltozása.
A jelenség hatványozottan érinti a fiatalokat és a fiatal felnőtteket, akik számára a kapcsolatépítés ebben az életszakaszban nélkülözhetetlen. Nem is kell messzire menni, hogy példával szemléltessük ezt: hiába kell bezárnia Magyarországon a szórakozóhelyeknek este 11 órakor, a bulikat megrendezik korábban.
Van megoldás, de nem lesz egyszerű
A WHO szerint a pandémiás fáradtság pszichológiai háttere egyszerű: az emberek alapvető szükséglete, hogy érezzék, ők irányítják az életüket, és amint ezt kiveszik a kezükből, ellenállhatnak.
Kluge szerint bár mindannyian fáradtak vagyunk, a kihívások kezelésére tett erőfeszítéseket fel lehet élénkíteni, és erre három stratégiát vázolt fel a kormányok számára:
rendszeres közvélemény-kutatásokkal ismerjék fel az emberek nehézségeit;
a közösségeket vonják be a megbeszélésekbe, az előkészületekbe és a döntésekbe;
engedjék, hogy az emberek éljék az életüket, de csökkentsék a kockázatot azáltal, hogy innovatív módszereket keresnek a társadalmi igények kielégítésére.
A WHO is úgy látja, a tiltó intézkedések a járvány ezen szakaszán már nem működnek. Most már nem arra kell koncentrálni, hogy mit nem szabad csinálni, hanem arra, hogyan csinálhatjuk másként.
OSZD MEG másokkal is!